Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

férjnek elképzelni, az nem is jelenthetett mást, minthogy nem tudom magam olyan embernek, olyan párnak elképzelni, aki azért csókolja meg kötelességből a feleségét, mert erre ígéretet tett egy államhivatalnok előtt, — ez csak azt jelenti, hogy a házasságban is szerelmes ember maradok, — de nem intézményesített szerelmes ember. Továbbá „ijesztettelek legbízóbb perceidben, hogyha a feleségem leszel, akkor már én leszek fontosabb neked, mint te nekem stb". Ha igazán szeretsz, úgy nem tudom, hogy ez miért befolyásol, hiszen akkor már most is csak abban versenyzünk, hogy ki fontosabb a másikának. Dehát te nem a szerelemre táma8zkodol, hanem a realitásokra és így figyelmeztetlek arra, hogy ez így lesz mással szemben is és a házasságon kívül is, ha azt igazán szereted. Ha pedig nem szereted, úgy nem, deákkor a szerelmi érintkezés már a zülöttség egvik fajtája. „Én nem vagyok elég erős, nem tudok senkinek fölébe helyezkedni, minden vélemény, minden indokolás elég ahhoz, hogy gondolkodásra kételkedésre, újra és újra való öntépésre indítson és oly messze, oly absztrakt vagy ..." Pedig tőled függ minden. Az is rajtad fordul meg, hogy olyan messze vagyok és olyan absztrakt. Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyonnagyon, végtelenül szerettél — így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol ahogyan hagysz. Csé)kot sem fogok kérni én most már soha, de ha szólsz, megölellek. Történni fogok csupán úgv és ahogyan akarod. Ölel Attila 170 VÁGÓ JÓZSEFNÉ - JÓZSEF ATTILÁNAK [Budapest, 1928. december vége?] Kedves Attila, nem tudom, milyen viszonyba került a bekecs a mollyal, azért gondoltam, egy gyapjúmellény nem árthat magának s a karácsonyi ajándék hasznos voltát enyhíteni iparkodom a