Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

gott, mintha húsz éven át szünet nélkül botoztak volna. Délután 3 órakor már kimásztam az ágyból. Ez volt tegnap. Este már tízkor lefeküdtem, ahogy elütötte a tizenegyet, el is aludtam, de pontosan háromnegyed 3-kor már ébren voltam és ötkor föl is keltem (reggel). Kilenckor haza mentem, mert tudtam, hogy leveled jön, amelyben a két fontot is visszaküldőd. Piros hold körül denevérek bársonyröptüek és kövérek. Malacvilágosság az égen, A saláták az estharmatban borzonganak, kotyognak halkan. Már-már rikoltva fölrepülnek, s tollászkodva megint elülnek. óh nézd, mint lázvert sebes ajkak, gyengén, lihegve kicsattannak a meggyszemek körül a fákon. Micsoda tompa puffanások, puha füveken járkálások ! Szarvasok aggancsai hullnak. Vagy ágak? virág után nyúlnak? Nézd: meggy, nézd: fönnakadt a kóron, Ölelj meg hozzája hasonlón. Ringass, terhelj, gyökig hajoljál, mikéntha termésem te volnál. Ezt az utóbbit prózában is ismételhetném, hogy komolyabb súlya legyen. Rémesen kényes és kínos számomra az, hogy szüleid, akik, mint látszik, veled kapcsolatban hallani sem akarnak rólam, annak idején csomagot küldvén (aminek akkor örültem is), most folytatták azzal, hogy a Schück-féle étteremben 10 db ebédjegyet vettek számomra. Ezt még hétfőn elküldte Vilma néni, de mindmáig nem válaszoltam a küldeményre, mert nem bírtam még semmiféle formáját találni annak a kérésemnek, hogy