Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

bele, vagy nem menekült ki belőle, ha nem volt muszáj olajos papírok közt árnyakkal vacsorázni ? A te eseted ugyan különbözik, mert míg az, akinek fejére zsupptető szakad, márványoszlopok helyett, az igyekszik onnan megszabadulni, élteti a remény, hogy bütykös, koszos lábai alatt parkett fog recsegni még — míg te nem szabadulni akartál tőle, hiszen nem is éltél száraz kenyéren, hanem bele akartál jutni, penésszel hímezni keszkenődet, mintha ezáltal a munkások vörös mosogatórongya templomi zászlóvá kékülne, pirosulna. Ady mintha erre is mondaná: „Kicsit talán jámbor volt az eszköz, de szép, jó volt a cél." Látom, hogy már én is kell ily bölcs, mindenre citálható verseket írjak, mert téged nem elégít ki a tiszta költészet gyönyörűsége. Hány verssel tartozom eddig ? Drágaságom, szörnyű hízásnak indultam. Szobám szűkült, mert Lucietől kaptam egy szép barna szekrényt, melyet a házmesterrel, saját gyenge tagjaimmal szállítottam harmadik emeletről le, harmadik emeletre föl, úgy, hogy ily boglyakövéren már el se férek benne. Étvágyam félelmetes. Mikor nálatok vacsoráztam legutóbb, Apa tenyerébe rejtette arcát, úgy pirult, és szégyelte magát, hogy egy ily kis taknyos túleszi még képzeleletét is. Ez szóról szóra igaz, még az is, hogy taknyos, mert az vagyok rettenetesen. Állandóan egy koffert hordok a hónom alatt, benne két lepedővel, tisztasági célokra. Fekete ruhám oly szép, mint a kócsagok lengése, vagy mint költeményeim röpte. A csíkos nadrág csíkjai egyenesen verssoraimat juttatják az elfogulatlan szemlélő eszébe. Kapum előtt hosszú sorban állnak a taxik, hogy ingyen szállíthassanak, mert aztán a kocsi a múzeumba kerül és nyugdíjból él a vezető. És mindezt a szabott fekete ruha teszi. Koroknay egy hét múltával igéri könyvemet. Azt hiszem tehát, hogy az idén még megjelenik. Akarsz-e valamilyen magyar olvasmányt előtte? Ámbár szeretném, ha Burnsöt áttanulmányoznád úgy, hogyha majd fordítod nékem, ne akadozz. Persze, ha van rá szabadidőd. Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy nénéimtől nem bírok elszakadni. Egyikőükkel sem vagyok sziámi iker. Sőt, ha hosszú távollét után látjuk viszont egymást, akkor örülünk legjobban. De akkor is, tudod, minden csoda három napig tart. Egyetlen pillantásod jobban kitölti minden időmet, mint velük való 15* 227