Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

minél több fizikai tevékenységre kényszerít, értsd ebben az olyanokat is, mint a könyvelés — azonban mindezekből nem az következik, hogy no, most elmegyek a proletárgyerekek nevelőjének, hiszen ezt már nem lehet nézni tovább ! — mert ezáltal történelmi életemnek nyitok nagyobb és nagyobb tért, mert az a kevés szellemiség és lelkiség, amellyel ez a munka kecsegtet, csupán csalétek a legjobbhiszeműek számára (akik ezzel nem „állást" akarnak szerezni), és arra való, hogy a magát erre adó ember örökkévalóságát megölje. Hiába mondod azt, hogy ennek meg kell gyökeresen változnia, ennek a kizsákmányolásnak, amely nem azért kizsákmányolás, mert a tömegek éheznek stb., hanem azért, mert vannak tömegek, mert tömegekké tette az embereket az, hogy vagy lemondottak, vagy lemondatták őket szellemiségükről részben jobb fizikai előnyökért, részben kényszerítették őket, - tehát hiába hívod a gyökeres változást azzal, hogy most egyelőre mégis segíteni kell: mert így tetteid belekapcsolódnak az üzembe, tehát hozzájárulnak, mégha gondolatod tagadja is a hozzájárulást. Ne érts félre, nem azt akarom, hogy „forradalmár" légy a szó politikai és történelmi értelmében, mert a kettő egy kutya. Mindkét esetben megölöd belső látásodat külső káprázat kedvéért, tehát tulajdonképpen nemhogy hozzásegítenéd az embereket örökkévalóságukhoz, tehát az igazsághoz, testvériséghez, egyenlőséghez és szabadsághoz, hanem föladván a magadét, mindezt hátráltatod. Én nem hiszek i pszichológiában és a hasonló tudományokban - az egész csak olyan, mint az a munka, amit te választottál volt: segedelemmel kecsegtetni az értéktelenségben és agyondevalválja annak az értékét is, aki csinálja. Reformizmus és revolucionizmus csak abban különböznek egymástól, hogy az egyik aszpirint etet a holdkórossal, a másik pedig keserűvizet itat vele. Közbe pedig szegény levágódik az Úristen házatetejéről. Kicsim, látod, megeredtek bennem az ég csatornái. Ugye, nem vagy szikes aranyos földem. Hát csak élj szépen én gyönyörűm. Itt vagyok a Magyar Koronában, Lucie most közölte vélem telefonon, hogy Anya meghívott -- tegnap estére. A házmester a Vilmos császár útra küldte a lapot - nem tudom milyen okból és így oda csak ma kézbesítették. Pénteken fölhívom Anyát. Most beszéltem véle is és szombaton nálatok ebédelek. írd meg