Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

rájöttél, hogy az egész „szociális munka" csalás, (aminthogy az is), semmiféle társadalmi szörnyűségen azzal segíteni nem lehet, az egész csak arra jó, hogy a lényegről elterelje a figyelmet. És minthogy erre nem jöhettél rá előbb, míg idevágó tanulmányokat, munkát nem végeztél, most kell kijelentened, hogy ilyen játékhoz nem vagy hajlandó odaadni magadat. Ez a te szádból való és okos beszéd volna, senki sem vonná kétségbe igazságát, mert szemmel láthatóan igaz. És álmában sem jutna senkinek eszébe azt gondolni, hogy te produktív munka elől futamodtál meg, hiszen azért dolgoztál, tanultad a nyelvet és a többi. Nem akarom, hogy ostoba presztízskérdés kedvéért olyan lélekölő dolgot csinálj, amely nemcsak hogy nem produktív, hanem a jószívű tőkés és a jószívű állam csalása, ölel és kér, hogy emlékezzél meg róla Attila 153 JÓZSEF ATTILA VÁGÓ MÁRTÁNAK Pest, 1928. okt. 6. Mártikám, ez észveszejtőén rettenetes. Mért nem írsz? Mi van veled? Itt a szombat és nem visel magában téged. Iszonyatos, hogy nem bírok utánagondolni, mi lehet veled, milyen lelkiállapotban lehetsz, ha annyi erőd sincs, hogy koszos levelezőlapot összefirkálj. Volt nap, hogy két levelet adtam postára, küldtem expresszt légipostát, közönségest, új címedre, amit Anyától tudtam meg, és régi címedre egyaránt. Miért akarod elhallgatni, hogy én hova írhatok neked ezután? Anyáék tegnap kapták meg egy lapodat és mindenki többet tud rólad, mint én. Mivel érdemeltem ki, hogy rengeteg gondom és bajom közepette legyek ily levert és kétségbeesett? Érts meg, hogy nem tudok dolgozni, csak száradok, mint kóró az őszi napon. Vagy ez így már nem is érdekel téged? Nem hihetem, hogy nem szeretsz, nem hihetem, hogy ,,ki akarsz józanítani", nem hihetem, hogy lassan, megfontoltan gyötörsz halálra. Dehát akkor miféle szörnyűségek 14* 211