Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

teljes eltüntetése nélkül, úgy hiszed, tiszta szavakkal hozzám szólani nem bírsz. Kicsikém, kedvesem, tudod-e, hogy az én életem úgy benne­fejlődik a tiédben, mint Mária komoly szíve alatt a szőke, mo­solygó Jézus. Tudod-e, hogy én kócsag vagyok és a kócsagok röpte a te vérednek áramlása? Le akarod-e tagadni előttem és magad előtt, előttünk! hogy az én életemmel is cselekszel, bármit is tégy, hogy életem csillag alakú feléért, amelyet jóságos te­nyérrel kiemeltél a felhők közül, te is felelős vagy, mert szép, jó és értékes? Nincs-e jogom, hogy megtudja, mit miért teszel? Nincs-e jogom, hogy figyelmeztesselek arra: igenis, rendelkez­hetnél saját magaddal, ha az semmi mást magába nem foglalna tekívüled, de ha magaddal rendelkezel, abban én is, éspedig szebbik és jobbik lényegemmel, benne vagyok. Márta, mit akarsz az én életemmel? Kicsikém, jaj, nehogy hántásnak vedd az én nagy szerel­memet. Hiszen csak azt akarom, hogy tested-lelked ép maradjon és bízó, hogy az enyém is az lehessen. Kicsikém, édesem, oly borzasztó, hogy messze vagy. Ne légy buta! Úgy szeretnék együtt gondolkozni veled, hogy gon­dolatod mögött semmi makacsság, semmi mostmármindegy ne legyen, csak a te okosságod, csak a te tisztaságod piruljon rajta át.* Néked és nékem tartozol azzal, hogy ne erőszakold azt a bizonyos szociális munkát. Azzal pénzt keresni nem fogsz. Soha meg nem fogom engedni, ha éhen halok sem, hogy olyasmivel keress pénzt, ami lelked legértékesebb oldalán tátongó sebeket hasít. Mert a te legapróbb örömöd nékem nagy öröm, mely bajai­mat úgy viszi szét, mint tavaszi szél a fojtó füstöt, és a te bajod olyan fájdalom, melyért más öröm nem kárpótol. Saját jól fel­fogott érdekemben csak kérhetem én, hogy megtörő dolgokat ne tégy, amikor arra amúgy sincs szükség. Azonnal írd meg, hogy megfizetted-é mind a 30 pénzt, avagy csak részletekben fizetsz s így csak tizenegyet ? Nem azért kérde­zem, mintha ez különösebb komplikációkat okozna, hiszen Apa és Anya oly nagyon szeretnek téged — saját szememmel-szí­vemmel láttam - , hogy már az sem esne rosszul, ha engem megvetnének vagy nem bírnának, akkor is meg kéne ezt bocsátanom nékik. Tudom, hogy csökönyös vagy, azért kérdem 14 József Attila 209

Next

/
Thumbnails
Contents