Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

írtak volna a lapok. Tehát nem vagyok gonosz és nemtörődöm — ha nem írtam volna, még akkor sem volnék az. De szidásodnak is örülök, mert azt jelenti, hogy még levélben is nagyon kellek. Leveled komolyabbik részére térve első megjegyzésem az, hogy szamár vagy. „Első impulzusom ... a fenébe hagyni ezt az egész pályát . . . vagy belefog az ember egy egész komoly tudományos stúdiumba és meg próbálja fogni (magyartalan) a gyökerénél az okát mindennek a rettenetes egyenlőtlenségnek, vagy menjen a fenébe." És így folytatod, miközben kitűnik, hogy utálod az egészet (ami természetes. Ahhoz, ami nem undok és a cselekvőkhöz nem kegyetlen, nem kell önfeláldozás): „De aztán az volt az érzésem, gyávaság volna kitérni ez elől a tényleg komoly próbája elől annak, alkalmas vagyok-e erre a pályára." A lényege mindennek igen komoly. Azonban a te megfogalmazásod nem segít a probléma megválaszolásához, hanem annyira összekeveri, hogy előbb a tulajdonképpeni kérdést kell föltenni. Az összekeverés mindjárt kitűnik plasztikusan. Idézeted első fele arról tesz tanúságot, hogy beláttad, hogy ilyen „felületen való simogatásokkal ezen a társadalmi ... őrültségen" nem lehet segíteni. Ez helyes és igaz. De azt hiszed, hogyha komoly stúdiumot folytatsz, akkor lehet ? Nem tanultak és nem gondolkoztak eleget komoly férfiak ? — Azoknak a nőknek a számára, akiket ott láttál, ez az ügy kenyérkereset, mert vagy naiv önfeláldozás volt bennük, amikor belefogtak és az mindmostanig kiveszett, vagy pedig azért, mert másutt elhelyezkedni nem tudtak. És most domborodik ki, hogy mily téves elhatározások után szorítod össze keményen a fogaidat: — te nem mint kenyérkereső pályát választottad ezt az egész ügyet magadnak, hanem mint szociális felelőségérzettel rendelkező ember választottad, amellyel mellesleg kenyeret is lehet keresni. Ez az első idézetre. A másodikra pedig éppen ezzel felelhetek: szó sem volt soha arról, hogy próbálkoznod kellene azzal, hogy alkalmas vagy-e a pályára. Ne szorítsd össze ajkaid emiatt, hiszen a cél nem az volt (és nem ez), hogy erre alkalmas légy akkor is, ha ezzel ezeken a társadalmi őrültségeken segíteni nem lehet, hanem ha már próbáról van szó, akkor azt kell magadnak kipróbálnod, hogy tényleg komoly eredményeket lehet-é ezzel a munkával