Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

te lenében fölbukkant és elintézést nyert, úgyis azt hittem, hogy megfúlok, olyan keservesen sirtam és zokogtam, hogy messzire elhallatszott. Nem is tudom hogy miképpen tud az ember ilyen erős és rugalmas lenni, hiszen mindez arra az igazán páratlanul álló örömömre következett, amelyet a te leveled okozott. Kicsi életem, ne félj, nem hisztérikus roham volt mindez, hiszen mondom, amit el lehetett intézni, azt én intéztem el, és mig k. gyámommal folytattam a dologba vágó tárgyalásokat, Lucie képviseletében és mindenben rendelkeztem — ez komoly — hűvösen, a legcsekélyebb felindulást sem mutatva, addig közben be-be kellett néznem Luciohez a harmadik szobába, ahol mindig elbőgtem magam. S hogy a cseléd, ennek huga és k. gyámom ne tudja, hogy József Attila sirt, este kamillával borogattam a szememet, azon a címen, hogy gyulladásban van. Édes kis Mártim, szivem, irj. Csókol, nagyon szeret Attila 145 JÓZSEF ATTILA - ESPERSIT JÁNOSNAK Pest, 1928. szept. 20. Kedves János Bácsi, Ungár fordításaira nézve csak annyit közölhetek, hogy a szerkesztő informálása szerint egyelőre azt határozták, hogy a Tetűzők-et leközlik. Különböző igen viharos családi események gátoltak eddig az írásban. Etus Bécsbe utazott, Lucie Bécsből hazajött. Ha János Bácsi úgyis följön, akkor majd szóval többet, addigra úgyis elintéződnek valahogyan ezek az itthoni ügyek. A lev. lapra csak azért válaszolok most, mert csak tegnap vettem kézhez a régi címemről. Szeretettel üdvözli János Bácsit Attila Tanulván, majdnem mindig idehaza vagyok. ívi