Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Hogy vagytok otthon? Ödön meggyógyult-e már? Légy szíves tolmácsold néki hálámat. Karácsonyra majd küldök valamit, aminek én örülök a legjobban. Hát én mit kapok karácsonyra ? (Evvel a kérdéssel tulajdon képpen hálátlan vagyok, mert én már sok-sok karácsonyra való ajándékot kaptam !) Ha lessz karácsony-fátok tegyétek az én fényképem is alája, hogy látszatra is ott legyek, mert hisz lélekben úgyis otthon leszek. Most hozzád fordulok azzal a kéréssel, hogy légy szíves és küld azt a német szótárt ami otthon van, ha ugyan nélkülözhetitek. Nagyon sokszor csókol Attila Etának: Kedves Etus, légy szíves küld el azt a nagy tisztalapú könyvet, amelyet a Gabi hagyott nálunk, és neked adott. Neked az úgy sem kell, és nekem szükségem volna rája, kivonatokhoz. Ugyanis itt az öszszes házi olvasmányokból kivonatot kell készítenünk — bő tartalommal, és ha füzetekbe írnám úgy az drága mulatság volna, mert egy füzet itt 20 K. kerül. Éppen ma adtak fel Jókai müvei közül három regényt, és B. Eötvös egy művét, Petőfi, Gyulai összes költeményeit kivonatolni, bő tartalommal, és úgy, hogy ezeket elteszik éretségire, illetőleg mi tesszük el. És ez nagyon fontos, mert csupa érettségi tételeket kapunk fel. Ölel írjál ! ! ! Attila u.i. Légy szíves küldjetek levelező lapokat is, mert a Tibinek is, a Fricinek is akarok irni. Adjátok át mindkettőnek üdvözletemet. 2. u.i. Kedves Etus, küld el légy szíves a legépelt darabomat. Nagyon fontos! ! ! Csókol mindnyájótokat Attila