Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

C[agnes]. s[ur]. m[er]., 27. jul. 9. Luciekém, épp most kaptam meg leveledet. Hogy az Etussal milyen eredményre jutok majd, azt hiszem, kétséges. Az előjelek rémesek — leveleddel érkezett tőle is egy, melyre ráirta a teljes címemet s azonkivül oldalt, ahogy az ajánlottat jelzik, még odairta, szépen aláhúzva, poste restante. Ez nagyon kedves volna ha — de — nem is tudom miért - engem rettenetesen bosszantott. Ha közvetlen érdekű háztartási dolgokban is igy csinál, akkor 100%ban megértem iránta való türelmetlenségedet; természetesen a levélért be kellett menni a postára, s ha véletlenül nincs dolgom a városban, elhevert volna legalább egy hétig. — De jól megy a Józsefeknek! Nem tudom, megérdemlik-e, uté)lag. Mi újság ? a fiuk nem néznek föl hébe-hóba ? Már kéne nékik is irnom. Olyan fekete vagyok, mint egy középafrikai négertörzs. Majd ha hazamegyek, az avenue Germainen szedek előbb egy csokor mezei virágot — kaktuszt pálmát és majomkenyérfát. Egy elegáns cápa már előre üdvözöltet. Itt és most jöttem rá véglegesen, hogy megváltó tehetség vagyok, mert az Ur összetévesztette szakállamat valami vörös, égő csipkebokorral és beleköltözött. Félek, hogy amint civilizált területre lé]>ek, meg kell borotválkoznom mert az emberek hajlandók szakállamat illetőleg arra az egyszerű és kényelmes álláspontra helyezni, hogy nem mosakszom. Pedig oly nagyszerű mikor az ÓCEÁN hűs gyöngyökben csöpög belőle a köldökömre, melynek egész tájéka oly sötétbarna, mintha kormozott szemellenzőt viselne. Az egész táj tele van kenguruval, krokodillal és elefánttal, mint az egy Afrikával kacérkodó nyaralóhelyhez illik is. Csak egy rossz, hogy ne mondjam csintalan tulajdonságuk van, s ez az, hogy röpködnek. És csípnek. Szegény Janovics Bandi tegnap ráragadt egy légy fogóra, alig tudtuk lekaparni e nemes óvóeszközről. Látod, ilyen veszélyek fenyegetik itt az embert.