Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

re azt tanácsolom, hogy ne fogadj el tanácsokat — egy oly fiatalembernek mint te vagy -- húsában és csontjaiban kell legyen az értelmes döntés. Semmiesetre se törődj mással, mint ami beléesik a magad (s a faj) fejlődésének irányvonalába. Ha hozzám nő közeledett, tetszett és el is fogadtam kegyesen — de a második alkalomnál már igyekeztem szabadulni tőle. Ezt különösen itt tapasztaltam magamon, ahol rettenetes nőinvázió tőrt rám s alig birtam egymásután kidobálni őket. Conclusióm nincs — mert már keserűbb a rágógumim mint volt e bekezdés elején — ami azt jelenti, hogy én lettem édesebb szájú ember. Egész komolyan érint, hogy az Etussal még mindig nem tudtok megférni. Figyelmeztetlek, hogy te vagy az idősebb, te vagy az uralkodó fél, tehát neked kell iránta sokkal több megértést tanúsítanod. Ez nekem ez az egész ügy rettenetes, nagyon szeretlek benneteket s minthogy gondolom ti is — ez kettős tehertétel az életemen. Az első az, hogy viszontszeretésetek nagyon köt, nem vagyok szabad, minden tettemben ti is benne vagytok s ezt állandóan szem előtt kell tartanom, mert máskülönben — minthogy tulajdonképpeni fejlődésben, tehát változásban lévő valómat nem ismerhetitek — sok fájdalmat okoznék néktek, engem féltőknek, minden valószínűség szerint. A második pedig, ami a fontosabb, mivel az első eset másképp nem mehet, ez a lehetetlen viszony közted és az Etus között. Mindegyikőtök elkövetel a másiktól, holott nemcsak hogy egyikőtőké nem, de kettőtöké sem vagyok egészen. Azt mondtad, hogy Etus olyan mint egy 12 éves gyerek. Ha tényleg igy volna, szomorító lenne, de akkor ugy kell vele bánni mint egy 12 éves gyerekkel. Minden titkos anyai szeretetedet rá kell pazaroljad s akkor ti akik rontjátok egymást, egymás gyógyszerei is lehettek. S ez elől nem lehet azzal kitérni, hogy az Etus mégsem 12 éves gyerek s hogy te is akarsz élni, mert lehet hogy éppen ez jelentené az életedet. Ami meg nem fordult elő, arról egy szimbolikus kifejezés (élni akarok én is) kedvéért igazságosan s önmagunknak bizonyosan ártalmatlanul lemondani s azt megtagadni nem lehet. S különösen sematikusan nem. Etus lelki diszpozíciói (ez áll rád is) csupán annyiban függnek tőle, amennyiben adott fizikuma szükséges hozzá, különben pedig környezeti élményei mérik és irányítják. S hogy kettőtök találkozásának útját mégis (mégis, pedig ez rád is áll) neked kell vezetned, ezt onnan gondolom, hogy jelen esetben csak neked vannak — kör11 Jówef Attila 161