Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Tehát irj — és gondolj néha az itthoni száműzetés szürke öregeire is — szép a büszke fiatalság és a fiatalos büszkeség, de hát ugy hiszem az a gyönyörű kezed nem törne le ha egy sort nekem is irnál. Ölel Makó, 1927. V. 1. Tettamanti 122 JÓZSEF ATTILA - JÓZSEF JOLÁNNAK Párizs, 1927. máj. 8. Drága Luciem, a 400 Fr-t össz mondanivalóddal együtt, uogy miért nem írok, megkaptam. Úgyszintén annak idején a 100 P-t és a csomagot. Kezd gyanússá válni a dolog, hogy a leveleim állandóan elkallódnak. Vizsgáljatok meg minden egyéb küldeményt, amelyet kaptok, hogy nem voltak e előzőleg fölbontva ? Legutóbbi levelemben a Látóhatárról írtam s oly régen, hogy feltétlenül meg kellett kapjad, még mielőtt a pénzt számomra föladtad volna. Ha azóta megérkezett, nézd meg a dátumot, külön a lebélyegzést s vessd össze a kézbesítési napi kelettel. Ezt más levelekkel is megteheted, mert tulajdonképpen nem az én, hanem a ti postátokról van szó ! Mindeddig vártam, hogy válaszolsz valamit, hiszen a pénz mellé semmit sem irtál. Tudd meg, hogy Rubin László megkapta-é a levelemet. És mért nem ir ? En bizonyisten nem kapok migrént ha nem kellek nekik. Nekem úgy sem a lap mai összetétele szimpatikus, hanem csak az, hogy végre van valami, ahol a derék és zöld munkatársak között esetleg komoly dolgokról is lehet beszélni. A demokráciáról odahaza bődületes dolgokat gondolnak el a Szász Zoltán féle kispolgárok. Én nem is értem, hogy ez az ember mért nem marad eredeti és állandó témája, a szexualitás mellett. Akkor az odahaza uralkodó tájékozatlanságot legalább jobban nem zavarná össze.