Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

gondolkodtam, hogy mi a fenét csináljak a ruhákkal, itt lévén 2 kék és szintúgy 2 szürke, s hogy miképpen fogok hazautazni ennyi teherrel. Legalább küldted volna el a kredencet is, ahová rendben eltehetném őket, ama magasztos pillanatig, míg beléjük növök; nem is szólva a cipőkről, melyek számára szerény szobámban immáron 2 éjjeli szekrény szükségeltetik, s ezeknek hiányában a gondos szemlélő cipőket fedezhet föl a szekrénynek tetején s az ágynak alatta egyaránt. A szalámi-tereína és a szalonna-szonett nemes veretű stílusa mindezek dacára elragadó. A Láthatár? Tényleg szimpatikus, azonban nagyon zavaros. Hogy lehet olyan hihetetlenül hülye cikket leközölni, amilyen a Szász Zoltáné? És nem tudom, hogy mi a fenét akarnak azzal a szabadsággal? A „polgári szabadságok" ideje régen elmúlt akkor, amikor a kapitalista fejlődés elérte az imperializmus fokát s a gazdasági élet domináns megnyilvánulásává a kiskereskedők szabadversenyéből — a tőke akkumulációja folytán — a bankok és a nagy ipar trösztjeinek diktatúrája lett. Ezzel — mint azt a bőrünkön tapasztalhatjuk - együtt jár úgy az állami mint a közélet militarizálása is, s ha még hozzászámítjuk, hogy ma a föld teljes fölosztása s a kis államoknak a nagy hatalmak által történt elgyarmatositása folytán a világháborúk korát éljük — nyilvánvalóvá válik, hogy szó sem lehet „szabadságról". Ma a világ frontja a politikusok számára Anglia és Oroszország frontját jelenti, holott ez tévedés, mert a tulajdonképpeni iront az imperializmus és a bolsevizmus frontja, melynek a jelzett államok ellentéte csupán egyik élesen előre tolt pozícióját jelzi. Ez a front pedig egyre inkább elmélyül s az összeütközés mennél tovább tolódik ki, annál inkább növekedik a lK)lsevizmus ereje, mert az imperializmus erősödésével erősödnek ennek ellentmondásai is. Egyrészt az egyes imperialista államokon belüli - az uralkodó osztály és a proletariátus közötti ellentétek, másrészt az egyes imperialista államok közötti ellenkezés, s harmadszor az imperializmus és gyarmatainak ellentmondásai. A gyarmatok elsősorban a nyersanyag telep szerepét játszák s hogy őket a kapitalizmus a lehető legjobban kiaknázza, tőkével látja el. iparosítja őket, ami által helyi burzsoáziát és proletariátust hoz létre, mely burzsoázia természetszerűleg önállóságra törekszik s az őt elnyomó imjKírializmus ellen a harc legmagasabb formájával, tehát háborúval vagy forradalommal felel s mint ilyen, aktiv l.-.l