Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

azonban az az eset áll fenn (és ezt is tudja az Ödön), hogy ilyesmiről szó sincs — sőt nem is valószínű, hogy valamikor az Ödönnek énrám speciális szüksége legyen. Most pedig még megállapítom a következőket: 1. Amit Ödön értem tett eddig, az egész intellektuális fejlődésemben pótolhatatlan s a bennem már adottan meglévő értékek tisztulása nélküle nem volna lehetséges. De: 2. Amit Ödön eddig értem tett, azt értékes voltomra való tekintet nélkül tette; azaz megtette volna akkor is, ha teljesen középszerű sőt ennél alacsonyabb fokon álló intelligenciájú és tehetségű ember volnék. Ez viszont azt jelenti, hogy óriási méretű aránytalanság áll fönn Ödön rám-való gondoskodása és ennek a gondoskodásnak eredménye között. Ez az aránytalanság áthidalható lenne, ha 1890-ben élnénk, ma azonban az a helyzet, hogy még súlyosabbá teszi az a körülmény, hogy a világtörténelem legfontosabb fordulóinak egyikét éljük s hogy ebben a fordulóban ideológiánk ellentétes osztályokból való származásunk következtében is — ellentétes. Ez a különbség még két - természetesen őszinte — forradalmi szocialista között is fönnáll, ha az egyik lényegileg munkás és a másik lényegileg polgár ( = intellektuel), mert az előbbi a forradalomnak (politikai !) és tömegmozgalmaknak a részese, mig az utóbbi legföljebb eme részességnek aktiv értékelője; más példa szerint ily különbség van pl a kisérleti lélektan és a diplomácia között. Énrám mindebből kétségtelenül az gyakorol nyomást etnikailag (nem morálisan) amit az 1. pontban állapítottam meg; Ödön pedig csupán a második pontban leszögezettet értékeli s kétségtelen, hogy nem fogja fel úgy a közöttünk lévő s az én részemről már teljesen elmélyült baráti viszonyt, hogy az ő irántam való morális tettei nem csupán morálisan köteleznek. Ezért van az, hogy eddig is a polgári morálnak megfelelő jövőt akart és akar számomra biztosítani s hogy én eddig egyikbe «em mentem bele, mert az az én számomra antiethikus volna. Ezért van az is, hogy ő ugy próbál ráncba szedni (nem tudom miért), hogy a szükséges pénzösszeget visszatartotta s hogy énrám nem ez, a pénzhiány, hanem a visszatartás ténye hatott és bántott jobban. (Ha egy gyereket ebédmegvonással büntetnek (akkor is ha van rá ok) mindig tragikus, mert ha szereti szüleit, a büntetés ily módját arra magyaráz-