Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

hogy itt hihetetlenül rettenetes ködök voltak és vannak, úgyhogy az uccák déli 1 órakor is teljesen ki voltak világítva, de még így is pokoli sötétség honolt városszerte. Azt írod, hogy velem szeretnél pár hetet eltölteni. Hát én is. Azonban én nem vagyok egyenlőértékű sem a nappal, sem a friss tavaszi levegővel s amit ezek jelentenek, a pihentető nyugtató: egészségedre föltétlenül szükséges élettel. Tehát ahogy téged ismerlek, Cannes-ban, Biarritzban ugyanannyi pénzből ki tudnál jönni, mint itt Parisban. Napi 20 fr a szobára egyebekre 50, ez összesen 2,100-fr, 2.500 frankért viszont five o'clock és dancing naponta. Azonban a dolognak vagy egy sokkal egyszerűbb és egészségesebb megoldása, ha valamivel törődsz, foglalkozol, a magától értetődő teendőkön kivül. Valami olyan dologgal, mely vagy nagyobb lelki vagy nagyobb fizikai emóciókat vált ki — tehát tanuld meg a villanyszerelést, hordj zsákot, vagy végezz kutatásokat tudományos területen, még pedig olyan dologban, amihez nem kell külön hatalmas betanult anyagkészlet, mert a tanulás a legingerlékenyebb állapotba hozza a magunkfajta embereket. Az úszás azonos a zsák hordással, csakhogy nem fizetnek érte, mert bár a testi emóció mindkettőnél rokon, az úszás jobban és szebben teljesiti a test formáit stb, mint az közszájon is forog. Avagy írd meg emlékirataidat, még pedig kíméletlenül megírni mindent előbb elsőszemélyben, ez föltétlenül szükséges, aztán átteheted harmadikba, vagy ha teljesen eredeti akarsz lenni, külsőleg is, hát másodikba — így még senki nem írt prózában. Vagy tanuld meg a metrumokat és írj verset. Figyelmeztetlek, hogy parnasszista szonettet nem nehéz írni, ahhoz nem lírai hév kell, hanem csupán izlés és gondosság. Vedd elő a könyvemet és próbálj olyan szonetteket irni, nem líraiakat, hanem leírókat (ez különben szintén líra, de rejtett), mint a Sacrilegium vagy inkább a Tanulmányfej c. versem. De ha ehhez vagy bármihez is fogsz, komolyan kell csinálni, tehát félnapig is elgondolkozhatsz, hogy mit hogyan fejezz ki. És semmi szimbolizmus ! Mindent teljesen racionálisan; és analitikusan meg kell vizsgálni minden szót és minden sort külön-külön. És hajlandó vagyok az első verseket megokolással kijavítani, hogy mindenütt lásd, mi a hiba. Amikor már tökéletesen meg tudod mondani tizennégy sorban, hogy egy kétlovas kocsi áll, parasztszekér a ház előtt, akkor aztán eljuthatunk a tulajdonképpeni költészethez, tehát tónyle-