Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

hogy tüzet is kívánok ormaimra és patakot is a kertjeimbe és azt mondom: A madár még várhat, a madárnak két szép szárnya van de énnekem sürgősen meg kell számolnom a füveket és hogy hány felhő megy el a magos fa csúcsa fölött. És hogy sohase sikerűi, nagyon kedvetlen vagyok és újra fölteszem, hogy holnap már majd a madarakat küldöm el előbb. Mert a madarakra nagy szüksége van annak, akihez most végre elszáll az első. Mit csinál most Rózsika? Búsul? Tanul? Vagy egyszerre teszi mind a kettőt ? A maga fiatal lánysága még mindig komolyabb a fenyvesek százados zöldjénél ? Tudja-e, hogy a fiatalembereknek magosra kell tartani minden drágaságot, amijük van, hogy messziről lássák és örüljenek néki ? És aki magosra tartja magát, amely a legszebb és legtöbbet érő minden dolgai között, az hangosan nevetve hallhatja a nézők csodálkozását. De maga fél és önmagát eltitkolja, és mindig a fal mögött jár. A mögött a fal mögött, amely mögé nem látnak mások, csak kevesen, a magosak, akik mosolygásában az elveszett kisgyerek bánata lakik. Rózsika, Bécsben már tavasz van és a Tiszapartjától idáig fú a szellő. Szaladjon nagyot az újszegedi mezőkön és dobáljon kavicsokat a folyóba és háromannyiszor nevessen, ahányszor osobban a víz. Üdvözli József Attila 87 JÓZSEF ATTILA - MIKES LAJOSNAK Wien, 1926. ápr. 23. Kedves Mikes Bácsi, itt küldök két „novellát" és két verset, hogy a novelláknak értékelt müfajküldeményem ér-e valamit, arról sejtelmem sincs Mindenesetre nagyon kérem Mikes Bácsit, hogy írja meg véleményét, esetleg egyéb megjegyzéseit is, ha csak egy kis szabadideje akad erre. A versek jóságához — úgy hiszem — nem fér kétség. És még egyet. Ha szándékában áll Mikes Bácsinak a küldött dolgok közül valahányat leközölni, illetőleg elfogadni, ugy nagyon 7* N