Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Jegyzetek

ben, Füst Milán 1967-ben, Lesznai Anna 1966-ban, Lukács György 1971-ben, Tersánszky J. Jenő 1969-ben, Lengyel Menyhért 1974-ben halt meg. Tóth Wanda már az első háború alatt alig, később pedig egyáltalán nem publikált a Nyugatban. 1924-ben halt meg. Gelléri Andor Endre a nácizmus áldozata lett 1945-ben. 111. lap Fenyő téved. Nem Csáth Géza írta az inkriminált novellát, hanem Kádár Endre. A címe Játék, és a Nyugat 1911. márc. 16-i számában jelent meg (I. 561.) Ezt bizonyítja egyébként Szüllő Géza 1911. márc. 25-én kelt levele Hatvány Lajoshoz, melyben lemond a Nyugat rt. igazgatósági tagságáról. Ebben többek közt így ír: „...huzamosabb idő óta magával a Nyugattal identifikálni nem tudom magamat, mert abban újabban olyan cikkek jelennek meg, melyeknek az ízléshez semmi közük. Nem vagyok elfogult, minden irányt helyesnek tartok, de azt tartom, hogy a művészet magasabb rendű kifejezése egy gondolatnak. Karinthy famózus cikkénél nem szóltam, a Szerdától — Szombatig c. részletekben kimerülő napi hírt elnyeltem, de most már a Kádár Endre Játék cikkével identifikálni nem tudom magamat." 112. ,, A Nyugat két meg nem nevezett mecénása Chorin Ferenc ós Kornfeld Móric volt. 113. " Ex potiore fit nominatio = a legelsőről van elnevezve. 114. ,, Az Ady leveleiből vett idézetek az 1908. máj. 5-i (kötetünkben 10. számú), 1910. febr. 15-i (kötetünkben 52. számú), és 1910. márc. 12-i (kötetünkben 54. számú) Fenyőnek írt levélből valók. Az idézetek nem szó szerintiek; bizonyára így kívánta alátámasztani Fenyő az elveszett levelek legendáját. 115. ,, Az idézetek Ady következő leveleiből valók: Fenyőhöz 1911. jan. 30-i (kötetünkben 68. számú), Fenyőhöz 1910. márc. 12-i (kötetünkben 54. számú), Schöpflinhez 1911. febr. 11-i (Ady Endre Válogatott levelei. Szépirodalmi Könyvkiadó 1956. 360.) és Hatványhoz 1911. februári (uo. 354.). Adynak Milotay Istvánnál történt állítólagos látogatásáról Ady Lajos Ady-óletrajzának (Amicus, Bdapest 1923.) 222. lapján egy lábjegyzetben ír. Fenyőnek az az állítása, hogy az Osvát - Hatvány afférban Ady nem állt Hatvány mellé, a tények tanúsága szerint nem helytálló. L. erről az Irodalompolitika c. cikk jegyzetét Ady Endre összes prózai művei X. kötetében (442.). Az elvi kórdósben Ady mindvégig kitartott Hatvány mellett, hiszen Hatvány az ő sérelmeinek is hangot adott a Nyugatban megjelent Irodalompolitika c. cikkében (1911. aug. 1.), Ady írta továbbá a Világ ankétjének körkérdését és arra az első választ. Utóbbiból valók a Fenyő által idézett sorok is (AEÖPM X. 171.). ő csak a személyes kérdésben nem foglalt Osvát ellen állást. Egyébként ezt támasztja alá a Schöpflinnek írt Ady-levól is, melynek Gellért nyomán csak egy részletét idézi itt Fenyő. (L. Gellért Oszkár: Egy író élete. Bibliotheca 1958. 265.).