Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Fenyő Miksa írói pályája
érvekkel. De itt már Fenyő is ironikus vénájának teljes vértezetében vitatkozik Herczeg Ferenccel. Kár, hogy visszaemlékezéseiben egy kicsit visszakozik. A Nyugat körüli viták a háború alatt vedlik le először irodalmi köntösüket és öltenek nyíltan is politikai jelleget. 1915ben Rákosi frontális támadást intéz a Nyugat ellen, és mintegy harci riadóra felsorakoztatja maga mellett az egész reakciós sajtót. Ez a kórus azután kihasználva a háborús hangulatot, defetizmussal vádolja és katonaszökevényként denunciálja a Nyugat íróit. Ebben a valóban vérre menő vitában mindenki megszólal, aki valamit számít a Nyugat táborában, sőt a szélesebb körű progresszió soraiban is Móricz Zsigmondtól Jászi Oszkárig. Most már Fenyő is nevén nevezi Rákosi düheinek politikai indítékait, és ha indulatosan is, de logikusan érvel: „Rákosi Jenőnek . . . hasztalan magyaráznók, hogy éppen a nacionalizmus, a Poincaré, a Barrés, a Delcassé nacionalizmusa volt az, ami Franciaországot e háborúba vitte, — aminthogy a szerb, az orosz, a francia nacionalizmus lelkén szárad az egész háború, — tehát éppen azok a törekvések döntötték veszélybe, melyeket itt minálunk Rákosi Jenő írt zászlajára, hála istennek, kevesebb tudással, kevesebb meggyőződéssel, és így remélhetőleg kevésbé ártóan." 71 De ebben a vitában már megszólal egy a Rákosiénál színvonalasabb, agresszívebb és ártalmasabb nacionalizmus is, a Milotay Istváné. És a végső következtetést Fenyő most épp annyira nem tudja vagy nem akarja levonni, mint tíz évvel azelőtt. Még mindig a tiszta, tendenciamentes művészet bástyája mögé húzódik vissza, és ha egy-egy olyan támadás, mint a Rákosié, elő is csalja a politikai porondra, nyilatkozatában már ott árulkodik a GyOSz funkcionárius: a belpolitikai bajok egyik legsúlyosabbikának azt tartja, hogy „nincs ennek az országnak művelt és vagyonos középosztálya." (Miniszter 24 óráig) Sokak számára jelent problémát, hogy Fenyő, aki egy haladó folyóirat lelkes szervezője és munkatársa volt, egyidejűleg a magyar nagyipar érdekképviseleti szervének, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének is tisztségviselője lehetett. Ez az
