Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

Schriftsteller-Vereint" és egy „Schriftsteller-Klubot". Ez azon­ban egyik sem az, amit Ön kíván. Ezek egyszerűen klubok, az első némi Otthon-színnel, a második némi dilettáns-színnel. Van azonkívül még egy tucat egyesület, amelyekben szintén többnyire dilettánsok gyűltek össze, és van egy irodalmi egylet (ez a legelő­kelőbb), amelynek a funkcionálása abban áll, hogy félévenként vacsorára gyűl össze. (Ludwig Fulda a vezető, és az egyesületbe csak igen korlátolt számmal vesznek fel tagokat.) Ez talán az az egyesület, amelyre ön gondolt. Azonban ez semmiképen sem vehető mintának, mert mondom, ez semmi egyebet nem tesz, mint vacsorál. Olyan egyesületet, amely egy magyar írói szindi­kátus Vorbildje lehetne, itt nem találtam. Német irodalmi embe­rek, akiket megkérdeztem, azt mondották, hogy ilyen egyesülés egyáltalában nincs is, nem is lehetne, nincs is szükség rá, az iroda­lom túlságosan nagy hozzá, és az íróknak a kiadókkal szemben a siker ad teljes védelmet. Eddig a válasz szíves utasításaira. Ha megengedi, hogy ezen­kívül is mondjak valamit, akkor berlini megfigyeléseim alapján és azon a címen, hogy az elmúlt keserves éveimben nagyon sokat gondolkoztam a dolgon, még hozzáfűzöm, hogy az én vélemé­nyem szerint egy írói szindikátus nagyon kevés hasznot hajt majd, hogy egyre lesz jó: sok beszédre és sok veszekedésre, és hogy legkevesebbet a legfontosabb célja szolgálatában tehet majd: abban ugyanis, hogy a kiadókat tisztességesebb manirokra szoktassa. Ennek egyetlenegy módja volna: konkurrenciát csinál­ni, jó könyveket kiadni és ezeknek a könyveknek nagy piacot teremteni. Ezt viszont csak egy irodalmi egyesület csinálhatja meg. ( írjak erről egy cikket a Nyugatba?) Kérem, kedves doktor úr, bocsásson meg, hogy olyan dolog­ba kotyogok bele, amiről senki a véleményemet nem kérdezte és amihez talán semmi közöm. A dolog azonban nagyon érdekel, szeretném ha minden jól menne, azért terheltem önt ezzel a pri­vátvéleménnyel. Tisztelettel és meleg kézszorítással maradok igaz híve Biró Lajos 21* 323

Next

/
Thumbnails
Contents