Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

P. S. Laci Pesten van-e még mindig? A Rundschau cikke pompás. De ezt nem azért írom, hogy ő hajlandó légyen kibékülni velem, ha valamiért duzzog. Egyáltalában szívesen veszem egy harcias állapot konstatálását. Ez rendesen jobban talpra tud állítani minden szanatóriumnál. Tehát, ha a Nyugat akarja, veszszünk össze. Ady 54. Ady Endre Fenyő Miksának [Párizs, 1910. márc. 12.] Kedves, jó Barátom, én méltányolom, hogy ti jobban vigyáztok Ady Endrére, mint ő önmagára, de talán túlzásba viszitek már ezt az őrködést ? Bizonyos korral és névvel az ember jogcímet vált arra, hogy a saját portáján minden dologról tetszése szerint diskuráljon, esetleg ostobán is. Tudjátok nagyon jól pedig, hogy bármilyen kicsi, semmi kéziratom fölhasználatlansága engem betegesen érint, leszerel, lehangol. A regény dolgát is csak keservesebbé teszitek, de mégis ígérem, hogy május elejére a nagyobbik felét megírom. Azonnal tudassatok, akarjátok-e, hogy a Chantecler-ről és Kanosról újra írjak ? Tudassatok arról is, hogy a részvénytársaság-terv sikerült-e ? Lett volna egy színházi s egy irodalmi figyelőm, de én már nem merek Szigorúságtoknak írni. Azt hiszem, a versekkel is megállok. A Nyugatnak nincs én reám, mint aktív emberre szüksége. Hatvány ott van-e ? Külömben [!] nagyon bölcs ember kezdek lenni. S ha hazamegyek is, szerényen s nektek nem alkalmat lankodóan fogok viselkedni. Hiszen egy idő óta annyi a zseni s annyira szükség volna már bizonyos ballonok számára Ady Endre kidobása. Nagyon kérlek, ne végy magadra személyesen túl sokat e félszemrehányásokból. Én tudom, hogy még talán te vagy (Hatvány szeszélyes, forró indulatait leszámítva) a legjobb emberem a Nyugat táján. De éppen azért értsd meg te legelőször és legjobban, hogy egy magamfajtájú, anyagi és lelki válságokkal is birkózó embert, akire azonban, legalább is nevére, szükség van egyelőn még mindig, másképpen kell illetni érzéssel s oselekedet-