Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

kifelé a Nyugat egységén ne essék csorba. A duk-duk ügyben Ady szolgáltatott is erre ürügyet hirhedt cikkével, mellyel a maga fejére zúdított minden ódiumot. Ha feltételezésünk a duk-duk ügy előzményeit illetően helyes,

50 és az affér háttere valóban az Ambrus elnöklete alatt szerveződő irodalmi társaság volt, úgy abban Fenyőnek jelentős szerepe lehetett. Kötetünkben olvasható Ambrus egy levele, melyből kiderül, hogy Fenyő a Nyugatban való közreműködésre és Osvát érdekében közbenjárásra kérte fel Ambrust kevéssel a duk-duk ügy előtt. Később teljes egyetértésben a Nyugat vezérkarával Fenyő is úgy ítéli meg az affért, mint Ady hirtelen-váratlan indulatkitörését, mely hatásos eszköznek bizonyult Ady sakkban tartására. Többször is emlékezteti rá szelíd fenyegetésképpen, nehogy újabb duk-duk ügyet csináljon. Az irodalompolitika vitában lényegében ugyanaz történt, mint a duk-duk ügyben, csak itt már a nagyobb nyilvánosság miatt nem lehetett a lényeget teljesen elkendőzni. Az elvi kérdésben Fenyő nem foglalt nyilvánosan állást, de bölcsen tudta, hogy Hatvány anyagi támogatása nélkül a Nyugat nagyon nehéz helyzetbe kerülne, ezért az utolsó percig egyeztetni próbált, annál is inkább, mert Ignotus is hosszú ideig Hatvány mellett látszott kitartani, tehát az erőviszonyok is ezt kívánták. És bár minden emberi és ízlésbeli rokonság Osváthoz fűzte (ezt magánlevelekben akkor is és visszaemlékezésekben később is gyakran hangsúlyozza), mégis a végsőkig azon volt, hogy feltartóztassa a szakítást. Még 1913-ban, másfél évvel az affér után is felajánlja Hatványnak a Nyugatot megvételre, teljesen szabad kezet adva neki a szerkesztést illetőleg, tehát úgy látszik Osvátot is kész lett volna feláldozni, csak hogy a Nyugatot megmentse.

51 Fenyő békíkítő akciói mögött semmi esetre sem GyOSz-beli állásának féltését kell gyanítanunk (a GyOSz-nál Hatvány édesapja volt a főnöke), nemcsak azért nem, mert mint maga is írja visszaemlékezcseiben, Halvány Sándor sohasem éreztette vele neheztelését, de GyOSz-beli pozíciója is sokkal jobban megerősödött akkorra, mint hogy ilyesmitől tartania kellett volna. Mindenképpen a Nyugat léte, s ennek feltételeként a belső béke volt tehát számára legelsősorban döntő. Ezért vállalta a BeschwichtigungsHofrat szerepet (saját találó kifejezése agy Babitsnak írt leveléből) az irodalompolitika vitában csakúgy mint a későbbiek