Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

[Érmindszent, 1908. nov. 26.] Édes Ernőm, itt küldök egy figyelőt, de erről is biztosan tudom, hogy nem fog megjelenni. Azért írtam, mert hiszem s mert meg akartam nektek mutatni: halálraítélten se vagyok hűtlen. Rosszul, nagyon rosszul vagyok, de meg tudtam volna írni a Miklós Jutka-kritikát is. De, gondolom, magad is látod, ez idő szerint, no, még csak ez kellene nekem. Vártam tőled legalább két megnyugtató szót, rá vagyok szorulva, sajnos. No, mindegy, a Nyugatot küldjétek el és mint gyűlölő ellenségeimet ölellek téged, Ignotust, Fenyőt, Hatványt s azokat, ha még akadnak, kiket te is tudsz. Adyd. 24. Ady Endre — Osvát Ernőnek [Érmindszent, 1908. dec. 5.] Kedves Ernőm, Fenyőnek külön is megírom, hogy kívánságod irányában, nem tudom, hogy egészen szerinte-e, a vers idejében ott lesz. De akkor fölmentést kérek a legjövendőbb számra a hosszú novella alól. Olyan nyavalyás, valóban az és nem csak amúgy hisztériából, vagyok, hogy bár megdöglenék már. Ami a kötetet illeti, őrülten, nagyon szeretném. De nagy baj van: nekem raktáron alig van két-három novellám. Részben lapokban van, részben, kisebb részben, eladódott. Rossz kalmár vagyok s nem gyűjtöttem össze őket. Ha Pesten volnék, semmi baj, két nap alatt átadnék vagy ötvenet. De most nem tudok Pestre menni s ha mehetek ennek a hónapnak a végén, akkor is csak átutazóban, hogy bemenjek egy szanatóriumba. Szóval nagy dologról volna itt szó, édes Ernőm, de csak öt perces fáradsággal jár. Menj föl Tornai Simon úrhoz, ki igen jeles ember. Nála van ötven novellám. Beszélj vele, hogy ő nyer avval (mert panaszkodott, hogy olvasói panaszkodnak reám) ha a rossz tárcákat