Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

mondotta rezignáltán teljesen aláástam a betegségemet". Egy ízben a lapok azt a hírt hozták, hogy munkások építés közben az Angyalföldön aranytálakat találtak. Nagy Lajos krokit írt erről. Azt írta, hogy ez igen, ez írónak való foglalkozás, aranytálkeresés; ha csak minden második nap talál egy aranytálat, akkor is jobban megélhet, mint az írói honoráriumból. Elindul aranytálat keresni, de nem talál. S akkor megállapítja, hogy nem is találhat, mert elkövette azt a hibát, hogy maga személyesen látott a munkához; ezt nem szabad. Hirdetést tesz közzé, hogy alkalmazottakat keres arany tálkeresésre; minden második tál a megtalálóé. És száz ilyen ötlet, melyeknek mélyén mindig ott húzódik meg a fausti tétel, hogy minden ami van, megérdemli, hogy ne legyen. Nem ismerem az eliziumi mezők életformáját, bár nagyon is kapuja előtt elmélkedek, de ha ott valamely szabadság van, akkor Nagy Lajos ott ül az eliziumi Bucsinszkykávéházban és lázadozik. Pótolja az elmúlt esztendők mulasztásait, író volt, ember volt.