Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Mindkettőben hódolón, őszinte rokonszenvvel írnak Nagy Lajos jelentőségéről. (Nem tudom, Illyés Gyula írt-e róla? Az az érzésem, hogy emberileg e két kiváló író nem jutott közel egymáshoz. Ezt a feltevésemet illene behatóbban analizálni; majd a Nyugatról írandó tíz kötetes munkám egyik igen érdekes fejezetében.) Az egyik nekrológ megállapítja, hogy a felszabadulás óta milyen nagy novellák teremtődtek tolla nyomán. A másik azt írja a negyvenöt után megjelent írásairól, hogy ,,ezek az írásai nem közelítették meg a felszabadulás előtti írásait." S hozzáteszi: ,,a gyűlöletes múltnak tudott bírálója lenni, az újnak agitátora kevésbé." Nem ismerem Nagy Lajos 45 utáni írásait, de egyéniségét ismervén hiszem, hogy ennek az utóbbinak van igaza. Nem hiszem, hogy van a világon olyan magas kitüntetés, mely Nagy Lajost arra bírta volna, hogy parancsszóra írjon. Hogy azt a nótát muzsikálja, mit a fizető vendég megrendel nála. Lehet, hogy megpróbálta, hiszen körötte annyian csinálták, egyik-másik tehetséggel mit is csinálhatott volna mást ! , de neki nem sikerülhetett: Nagy Lajos nem lehetett más mint Nagy Lajos. Nagyon sajnálom, hogy emlékezései nem jutottak el hozzám, s csak egyes részeit olvashattam annak idején a Nyugatban ós a Magyar Csillagban. Ezekből a részekből következtetve, nagyon érdekes írás lehet, méltó társa Móricz Zsigmond önéletrajzi regényének és Kassák Lajos Egy ember életének. Azok a fejezetek, miket olvastam, lebilincselőek voltak; az író újra élte életét, és átéltette az olvasóval. Talán nem is volt különös, amit átélt, de tolla nyomán mind különössé, egyetlen esetté vált: az apostagi parasztház eseménytelen eseményei, az iskolaévek, a grófi preceptoroskodás Nagy Lajos első eminens volt , jogászkora, szolgabírósága a Kristóffy-érában küzdelme a végkielégítésért, állásért, egészségért, nőért, néhány hónapi pihenőért, egy nagy regény koncepciójáért, - nem is tudom, hogy mindezt az emlékezések részleteiből tudom-e, vagy bizalmas beszélgetésekből. Meg kell szereznem könyvét. Ha már ilyen lírai lett cikkem, hadd mondok el valamit személyes kapcsolatunkból, ami talán némi érdeklődésre tarthat számot. 1944 előtt volt, de már a náci-nyilas idők teljében amikor egy beszélgetésünk folyamán a Kútvölgyi-úton sétáltunk, egy lány kecskét terelt előttünk; Nagy Lajosnak tetszett a lány, nekem is kialakult bennünk a gondolat, hogy lapot alapítunk.