Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

találta helyét, előkelő helyet, közöttük, ha kissé oldalt is állva, tudatosan élvezve azt, ami értéket ez a generáció adott, s gazdagítva azt a magáéból. Ezt az írást búcsúzónak szántam, reszkető kezem meleg szorításának, s most látom, hogy más lett, több is, kevesebb is. Akadémikus recepciós beszéd lett a másvilág küszöbén, de ennek bizony szegény, a felületen elidőző, holott Heltai Jenő élete műve alkalmas arra, hogy fonalán egy gazdag irodalmi korszak mélységéig hatoljunk el. Nem szóltunk színdarabjairól, arról a finoman hangolt érzelmességről, mellyel embereit formálta; kimaradt írásunkból ez a jelző ,,bájosság", holott százszor elő kellett volna fordulnia. És nem szóltunk az emberről, kinek élete, mint minden igaz írónál, egy volt művészetével, szeretetreméltó ember volt, öröm volt társaságában lenni, ki soha senkit meg nem bántott, s ami kifogása emberi gyöngeség ellen volt, azt írásban azzal a vonzó igénytelen, jóakaratú malíciával fejezte ki, mintha azt mondana: ilyenek vagytok, de semmi baj, ez az érdekes, mulatságos bennetek, s örülök, hogy közöttetek élek; eszemágában sincs, hogy ítélkezzek rajtatok: csak éppen elmondom, mert nem árt, ha néha találkoztok magatokkal. NAGY LAJOS (1883-1954) Öreg ember önző ember. Olyan magátólértetődőnek veszi, hogy az utat, melyen hetvenhét esztendő alatt végigbotorkált, fejfák szegélyezik, nálánál ifjabb barátok, rokonok, pályatársak fejfái, embereké, kik az ő életében s tán valamely közösség életében is jelentőséggel bírtak. ,,A természet rendje" motyogja magában, s egy pillanatig nem jut eszébe, hogy ez a rend őt is kötelezi. Öreg ember önző ember. S mégis a hír, Nagy Lajos halálának híre szíven ütött. Talán mert az ő távozásával végleg lezáródtak a Nyugat-korszak aktái, fellebbezhetetlenül a múltba hanyatlott egy emberöltő, melynél tartalmasabbat a magyar szellemi élet története nem ismer. (Ami kiváló, arról csak frázisokat lehet mondani.) És ebben a korszakban, Ady, Babits, Ignotus, Móricz, Osvát korszakában és e nagyok mellett. Nagy Lajos írásának