Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

És ezzel a végtelenség útjain szédülő íróval találkozunk abban az elbeszélésben, mely tárgyánál, látnoki erejénél fogva azt hiszem páratlan a világirodalomban: Utazás a koponyám körül. Kevés embernek adatott meg ilyen radar-nézéssel tekintenie önnön agyába, önnön lelkébe s agyán és lelkén keresztül egy kissé a mindenségbe. Nem próbálom meg tartalmát elmondani, elébb sem tettem okosan, mikor a Barabást vázolni próbáltam, de két dolgot el kell mondanom, két személyes tapasztalatomat Karinthy írásáról. Az egyik: ismeretesek azok az ankétek, miket nagy lapok és folyóiratok rendeznek ilyenfajta kérdéseket vetvén fel: milyen tíz könyvet vinne magával, ha vissza kellene vonulnia egy magányos szigetre? A válaszokat nagyjából ismerjük: a Biblia, Dante, Cervantes, Shakespeare, Tolsztoj, Dosztojevszkij s még néhány név egyéni ízlés szerint. A Le Figaro kronikőrje elmélkedett erről a kérdésről, a kérdés lehetetlenségéről, s a válaszokat is bírálván, fölveti a kérdést: hogyan maradhatott el például, Karinthy Utazás a koponyám körül című műve? A másik, ami nem kevésbé érdekes: egy kiváló amerikai sebészprofesszor könyvtárát nézegettem, s szakkönyvei között ott láttam Karinthy könyvét, persze angolul. „Igen uram — mondotta a professzor, mikor megkérdeztem, hogy mért érdekli Karinthy könyve, mert nemcsak írói, de orvosi szempontból is érdekesnek tartom." Emerson azt mondja: vágd meg a szavakat és véreznek. Ez minden igaz íróra áll, de különösen Karinthyra s leginkább verseire. Kiváló költő; kevés verset írt, de azok a magyar líra legszebbjei közé tartoznak. S van egy verse, mely így kezdődik: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" minden igaz írás mottója. Minden versében viaskodik pesszimizmusa azzal az önáltatással, hogy minden jóra fordul kedvenc kifejezése volt s mindig az történik, hogy ez a magabiztató, gyönge hite semmivé porlad látásának súlya alatt. Ezt a súlyt cepelte ez a humorista egész életén át: csupa Szahara, számum befútta út. Ilyen volt, s élete is úgy alakult, hogy ilyen legyen: anyagi körülményei, családi élete, érvényesülésének paradoxona, minden. Elátkozott költő volt. Talán nem vétek a diszkréció ellen, mely jeles íróról lévén s/ó. közfelfogás szerint kevésbé kötelező, ha magánéletének