Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

nálta, amit csinált. Barátságot, gyűlöletet, szerelmet, írást, mindent. Schöpflin Aladár. Vannak szuggesztívebb, érdekesebb kritikusok nála, szempontjaikban változatosabbak, ötletesebbek, akiknél már az ember nem is keresi, igaza van-e vagy sem, de pártatlanabb, lelkiismeretesebb, okosabb kritikussal nem találkoztam. Talán udvariasabbal sem. A Londoni Times irodalmi mellékletének olvasásakor gyakran mondom magamban: Schöpflin. Mindig pontosan azt mondotta, amit mondani akart; megállapításait bármely poétika szószerint átveheti, akár ma is. Jóbarátok voltunk, szívesen voltunk együtt, s ha nem is voltam türelmetlen kritikus, türelmet és mérsékletet tanulhattam tőle. Viszont a Nyugatnál a sok őrült között, mi ketten voltunk a józanok, ő első számnak, én utána következőn. Ez is segített bennünket közel hozni egymáshoz. Születésének hetvenedik fordulója alkalmából cikket írtam róla az Esti Kurírban, baráti leveléből látom, mit ebből az alkalomból írt, mert cikkem nines meg. Levele így szól: Kedves Barátom, mélyen meg vagyok hatva cikkedtol, melyet a Kurírban írtál. Megfogta szívemet az a meleg baráti érzés, mely a cikket sugallta, a megállapítások pontossága s nem tagadom az elismerés is, amellyel munkámat illetted. A hetvenedik évet betölteni nem nagy öröm, kivált ha az ember megtörött egészséggel halad át mesgyéjén, de öröm látni és tapasztalni, hogy pályám fonalán sikerült elérni néhány olyan ember elismerését s talán szeretetét is, akiknek véleményére nagy súlyt vetettem. Ezek között te a legelső helyek egyikén állasz, irántad mindig melegebb érzésekkel voltam, mint amonvnyire ezt meg tudtam mutatni. Most cikkeddel felébresztetted közös fiatalságunk emlékeit, a harcokét, melyeket megvívtunk, az eszmékét, melyekórt lelkesedtünk, elhalt barátainkét, akiket hamvaikban is szeretünk. Különösen meghatott Osvát Ernőre való utalásod, ahogy közeledem a véghez, egyre többet és melegebb érzéssel gondolok rá. Köszönöm neked, Miksa azt a szép érzést, melyet cikked keltett fel bennem. Szeretettel ölel öreg, hű barátod SCHÖPFLIN ALADÁR.