Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

A MEGBÉKÍTŐ. FENYŐ A NYUGAT ELSŐ KORSZAKÁBAN (A Nyugat pénzügyminisztere) A Figyelő kényszerű megszűnésébe elsősorban munkatársai nem akartak belenyugodni. Nem mintha az akkor már jónevű íróknak és kritikusoknak, Színinek, Elek Artúrnak, Jób Dánielnek és Fenyőnek közlési nehézségeik lettek volna. A rövid életű Szerdán kívül A Hét és a napilapok is szívesen látták őket. A Figyelőben azonban kezdett valami kikristályosodni, ami a többi lapból hiányzott: egy modern, szabad és kötetlen kritikai hang, melyet egyre kevésbé lehetett nélkülözni, mikor az új irodalom térhódítása is napról napra nyilvánvalóbbá vált. ,,És azt a publikumot, mely a Figyelőt olvasta, már nem lehet a régi irodalmi legelőkre visszahajtani" írta Ady a Figyelő megszűnésekor.

39 Időközben megjelent az Űj versek, és Adynak sem volt többé méltó fórum a bármilyen jól szerkesztett Budapesti Napló, mely mégiscsak egy efemer életű napilap nyilvánosságát jelentette. A régi munkatársak mindent megtettek tehát, hogy a Figyelőt feltámasszák. 1907 tavaszán öltöttek konkrét formát ezek a tárgyalások a Bristol kávéház egyik törzsasztalánál, mígnem 1908. jan. 1-én megjelent a Figyelő új folyama, a Nyugat. A Nyugat sem indult sokkal szilárdabb anyagi alapokon, mint a Figyelő. Hatvány csak mintegy fél év múlva kapcsolódott bele, Fenyő kezdeményezésére, a Nyugat-kiadó anyagi támogatásával. Ebben persze, és abban is, hogy a Nyugat olyan gyorsan ismertté vált a haladó magyar értelmiség körében, a legfontosabb tényező az Adynak szánt központi szerep volt. A Nyugat szerkesztésében Fenyő még aktívabban vett részt, mint a Figyelőében. Igaz, hogy itt névleg is szerkesztőként szerepelt Osvát Ernővel együtt. A főszerkesztő Ignotus szellemi mértékadó szerepe a Nyugatnál közismert. Keveset tudunk azonban Fenyő szerkesztői munkájáról. Osvát rejtélyes és tragikus személyiségéről sok hiteles beszámoló maradt fenn, Fenyőnek nagyobb nyilvánosság előtt folyt pályájáról úgyszólván semmi, illetve csak annyi, amennyi ebből kívülről nézve is nyilvánvaló volt, hogy Fenyőnek valamiféle szerep jutott a Nyugat anyagi fenntartásában.