Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

tetássel sújtotta, ami abból áll, hogy mint a fennálló társadalmi rendre veszélyes egyént „nyilvántartja". Igaz, ez a legenyhébb büntetés, de nekem Kegyelmes Uram azóta az az érzésem, hogy nem kérek abból a rendből, melyre Babits költészete veszélyes lehet. „Nyilvántartják" a legnagyobb magyar költőt, aki ha verseit nyugati nyelven írná, ma a Nobel-díj kitüntetettje volna, Danténak utolérhetetlen fordítóját, majdan jobb, belátásosabb időben az ország büszkeségét. Igaz tiszteletem Excellenciád iránt gátol meg abban, hogy ezt az eljárást nevén nevezzem. Kegyelmes uram, hiszem, hogy komolyan veszi e sorokat, es nem zárkózik el attól, hogy Babits könyveibe beletekintsen. Ha úgy ítélné, hogy e művek egy középszerű, vagy akár közepesnél nagyobb költő művei, akkor ne méltóztasson semmit ez ügyben tenni. De ha úgy ítélné, hogy egy nagyon kiváló költővel áll szemben, az irritabilis vatesek fajtájából, aki mestere a magyar nyelvnek, elmélyítője a magyar gondolatnak, akkor Kegyelmes Uram töröltesse a megszégyenítő nyilvántartást. Babits Mihály mitsem tud erről a lépésről, Kegyelmes Uram, s bizonyára nagyban enyhítené elkeseredését, növelné a magyar jövőben való bizodalmát, ha azt látná, hogy Excellenciád, a magyar kultúra legfőbb őre, melléje állt. Excellenciád iránt stb. Vass József válasza: Budapest, 1922 február hó 3. Tisztelt Barátom, január hó 11-én kelt nagybecsű soraid nyomán azonnal érintkezésbe léptem az illetékes rendőrhatósággal. Teljesen igazad van. Babits óriási költő, egyénisége külön elbírálást érdemel, örömmel közlöm Veled, hogy e felfogásomnak sikerült érvényt szereznem: Babits töröltetett abból a szégvenletes listából. Szíves figyelmedet, hogy t. i. felhívtál az anomália orvoslására, megköszönve őszinte tisztelettel vagyok készséges híved : VASS s. k.