Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

ledték íróink a veszteségek fölötti fájdalmukban, melyek miatt, ki tudja, tán sohasem teljesedhet diadalmassá fegyvereink győzelme. Csak éppen megdöbbenésük a világra szakadt katasztrófán nagyobb volt, mintsem hogy vitézi énekekre . . . toborzó dalokra kerekedhetett volna kedvük ..." Herczeg Ferenccel való egyik vitám aktái részben megvannak; erről a következő fejezetben. BEÖTHY ZSOLT HERCZEG FERENC Az affér, melyről beszámolni kívánok, tulajdonképp nem is köztem és Herczeg Ferenc között zajlott le, hanem köztem és Beöthy Zsolt között, akinek karácsonyi cikkéről írtam a Nyugatban — 1913-ban egy disputát. Ebben a disputában illettem Beöthy Zsoltot egy kifejezéssel, ami mai megítélésem szerint nem volt helyénvaló, - több mint negyvenöt esztendőm volt ennek megfontolására. A Disputa így szólt: Beöthy Zsolt Herczeg Ferenc. Az utolsó hetekben kiváló szaktekintélyek nyilatkoztak a magyar irodalom dolgairól. Az Űjság karácsonyi számában Beöthy Zsolt egyetemi tanár úr mondotta el véleményét az utolsó tíz esztendő kimagasló irodalmi eseményeiről. A Petőfi Társaság nagygyűlésén Herczeg Ferenc mondott elnöki megnyitót, melyben kemény, szinte zord hangon szólt ,,a külfödieskedő írók nemzetellenes tobzódásáról". A két nyilatkozat közül Herczeg Ferencé esett meg szerencsésebb auspiciumok között: jobbról Szabolcska Mihály ült mellette, balról Papp Zoltán, és beszédjére méltó visszhangként Rákosi Jenő szónoklata csendült meg, ha lehetséges, még keményebben, még zordonabban. Beöthy Zsolt nyilatkozatával azonban egy kis baj történt. Tanári szórakozottságból-e, vagy más okból, Ambrus Zoltán nyilatkozata mellé került, s ez a szomszédság beteggé halaványította, valósággal leleplezte Beöthy Zsolt vérszegény, szempontok és ítélet híjján való kijelentéseit. Ambrus Zoltán nyilatkozata méltó az új magyar irodalomnak e legkiválóbb és legnemesebb alakjához. Ambrus felszólalása után szó nélkül haladhatna el minden jóízlésű ol-