Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

évig, míg közel jutottunk egymáshoz, és amikor igazán és elválhatatlanul közelébe jutottam, egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól. S ha még 1914-ben egyik levelében óvatosan adja meg nekem a rangot, mondván: „te vagy az írók között az aránylag legislegmegbízhatóbb ember", néhány év múlva már azt mondotta: „tudod te azt, hogy te vagy az egyetlen ember, kit soha nem martam meg". Mert Ady maró ember volt, néha csak ugrató kedvében, szeszélyből, néha igazi vagy vélt támadás ellen védekezően, esetleg ütő kedvében támadón. Engem soha nem bántott, s ha nem látnám mindennap ijesztő példáit annak, hogy az ellenőrizhetetlenség tudata milyen bátorrá teszi a hamisítókat, azt mondanám, hogy szeretett. Legrégibb levele Párizsból jött, dátum nélkül, mert soha nem írt dátumot; valakinek, ki az örökkévalóság számára dolgozik, mi szüksége dátumra. De Móricz Zsigmond, aki egy Ady-életrajz megírására készült, és evégből rendezte Adyval való levelezésemet, megállapította a postabélyegből, hogy 1907 áprilisában adta postára. Nem volt érdekes, ami a levélben állt, s mégis ma milyen érdekes, mert Ady írta. Volt azonban egy passzusa, mely későbbi leveleiben folyton megismétlődik, — arra kér, hogy mondjak véleményt legutóbb megjelent verseiről, mert hogy immár egy éve, hogy semmi ítéletemet nem hallotta, S utolsó levele 1916 októberi bélyeggel, a háború utolsó és reménytelen esztendejéből, muszáj egy passzusát idéznem. „Drága, jó Miskám — ő is, anyám is Miskának szólított , sok hét óta a nevemet sem tudom leírni, ellenben van €

gy jó revolverem. Katonákat, menekülteket vendégeltem, s félig megőszültem. Aludni, enni nem tudok, lerongyolódtam teljesen. Eddig fél-tréfa volt a neuraszténiám, s most tudtam meg, milyen komoly. Nem bírom. Leveled és Schöpfliné tartott, biztatott egy-két napig. Jöttek új dolgok szörnyűségesek s igazán azt hiszem, hogv ti Pesten nem is sejtitek, mi történt Bár már hívnának be katonának, hogy ezen is túl lennék. Egész életem, nagyszerű pazarlásom belefúlt a régi átkok, bűnök s a javíthatatlan embertömegek galádságába . . ." S ami e két dátum között van — egyik ragyogó verskötet & másik után ! az ember mindenik után érezte, hogy ez már betetőzése költészetének, mást, különbet már többé aligha fog