Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről
ós Móricz Zsigmond; Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Lesznai Anna, Szomory Dezső . . . nem folytatom. Parnasszusi kép, ahogy Raffael festette meg a Stanzákban. Érdekes tanulmányt lehetne írni arról is, hogy kik voltak jeles írók —, akik írásaikkal nem keresték fel a Nyugatot, vagy csak elvétve, milyen személyes, vagy irodalmi, vagy szociális okok voltak azok, melyek ezt megakadályozták? Nem gondolok olyan régi írókra, mint pl. Lévay József, vagy Vargha Gyula; Herceg Ferencre, Gárdonyi Gézára sem gondolok, hanem olyan írókra, mint Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Móra Ferenc; egyik sem számított a Nyugat köréhez. Bródy Sándor megérezhette, hogy Osvát nem különösen értékeli írásait, Osvát egykor némi fenntartással írt Az ezüst kecske című regényéről —; meg aztán, mikor Hatvány szakított a Nyugattal, Hatvány val való barátsága is közrejátszhatott ebben - mindez csak találgatás - elég az hozzá, hogy nem írt. Egy érdekes könyvhöz, Az árva Mariska napjai, mely a Nyugat kiadásában jelent meg, Hatvány kedvéért előszót írt, s ezt hozta a Nyugat, más esetről nem tudok. Krúdy Gyula időnként, nagyritkán, hozott valamit a Nyugatnak, de nem igen találta meg helyét közöttünk. így valahogy voltunk Molnár Ferenccel is, aki egyáltalán nem ambicionálta, hogy Nyugat-írónak számíttassék. Idegenkedésének nem lehetetlen, hogy én voltam az oka. Első elbeszélő kötetéről — Muzsika volt a címe én írtam mindjárt a Nyugat elején. Azt írtam: ,,Mert vannak levegős, könnyűjárású, okosságokat, olykor szeretetreméltó okosságokat megnyilatkozó novellái. És vannak novellái, melyekben az írói becsvágy egy elmés ötlet dióhéjában keres diogenesi tartózkodást . . . írásaiban nem valami törekvést, nem valami későn érkező eszmét, vagy koránjött áramlatot pellengérez ki, hanem az életnek, hogy úgy mondjam, testi fogyatkozásait. A bütykeit, a szeplőit, tövig lekopott körmeit és kopaszságát". De hát nagyon lehet, hogy túlzott fontosságot tulajdonítok kritikámnak, s hogy Molnár tartózkodásának más oka volt, — egyszerűen nem érdekelte a Nyugat. Néha valami szimbolikus jelét adta annak, hogy nem áll szemben a Nyugat törekvéseivel: e gye gy felvonást adván közlésre valamelyik új darabjából; e gy _e gy nyilatkozatot valamely ünnepélyes alkalommal, mint
