Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Csokonaihoz Ady élete végéig hű maradt, az igazihoz-e. mit tudjuk azt. az általa formáithoz bizonnyal. És rebellis írás Cholnoky Viktoré: Neomongolizmus. Nem kutatom, hogy igaza van-e vagy sem, akkor sem kutattam, Osvát sem kutatta. Mondottam: Osvát csak azt nézte, jóhiszeműen vallja-e az író, amit vall, érdemes-e a közlésre vallomása, milyen a stílusa, ez volt a fontos. Cholnoky hitt abban, amit hirdetett; tökéletes magyarsággal, szuggesztívül mondottad, és tétele, hogy Magvarország csak mint a királyság palástjába öltözött arisztokratikus köztársaság marad ht fenn: rebellió volt. Akadémikus rebellió, mert egyáltalán nem kavarta fel a kedélyeket; senki 1908-ban sem arisztokratikus, sem népi köztársaságra nem gondolt. És forradalmi vers Ady Endre verse: A Sion-hegy alatt, tán az első istenes versei sorozatában. Hit volt benne és hitetlenség, igaz hódolat és gyerek-tiszteletlenség, önmagával való jákobi küzdelem, vers, amilyen tárgyút addig a magyar irodalom nem termelt. Ebből az érzésből szakadtak ki Az Ilién szekerén kötet remekjei: Ádám hol vagy?, Imádság háború után, A nagy cethalhoz, Uram, ostorozz meg, Az Isten harsonája, Isten a vigasztalan, úgy veszem észre, hogy az egész kötetet készülök ideírni. S mindenikben az Isten-keresés, a magakeresés egy Paganini-húron, több mint virtuózul, olyan bensőséggel, hogy az ember jobbnak érzi magát olvasásukra. Makkai Sándor püspök nagy érdeme, hogy mindenfajta korlátoltsággal szemben átérezte és hirdette mély vallásosságukat. S mi van még e számban ? Elek Artúr mutatja be a modern olasz gondolkodót, Arturo Gráfot; negyven év múlva, emigrációm első éveiben, éppen Elek írása volt az, ami a Palazzo Venezia műtörténeti könyvtárában Graf műveihez vezérelt nem volt elveszett idő. A rebellióhoz számított Gellért Oszkár bírálata Szabolcska Mihály verses kötetéről, nemkülönben a kitűnő Csáth Géza éjszakai esztétizálása. Tőlem két rövid cikk, lázadozás nélkül. Az egyik Szini Gyula Trilibi című novellás füzetének recenziója; meleg barátsággal írtam ezekről a finomhangú pasztell színekben tartott elbeszélésekről. ,,Nagyon csodálom uram mondotta Osvát Ernő , hogy mikor Szini Gyuláról ír, egyszer sem fordul elő cikkében ez a szó: gyöngédség". Erre cikkem végére odaírtam szó szerint Osvát e mondatát.