Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Kontha Sándor: Uitz Béla

azonban ezúttal is csak előkészületek a mindig tervezett nagyobb kompozíciókhoz, falképekhez. Az 1930-as évek első felétől kezdve számos konkrét freskóterve, részletrajza maradt fenn, kivitelre azonban sem ezek, sem későbbi tervei nem kerültek. Csupán portrék készültek el Harkovban, Frunzében (Marx, Engels, Lenin, Sztálin). Az 50-es évekbeli freskók (az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállításon és a Szerebrjakovszki Cementgyár kultúrotthonának homlokzatán) részben vagy nagyobbrészt munkatársi, tanítványi munkák, s a korábbi tervekhez, elvekhez képest erősen megváltozott koncepciót tükröznek, magukon viselik a személyi kultusz kulturális politikájának jegyeit. A történtek részbeni magyarázatául magát Uitzot kell idéznünk:,, 1936-ban üldözni kezdett egy V. Kemenev nevű kritikus. Pravda-beli cikkeiben formalista jelzőt ragasztott rám. Én elvittem munkáimat, amelyek megcáfolták az ő koholmányait, de cáfolat nem következett." A kirgiziai munkák rövid leírása után pedig így folytatja: „Zavaros idők kezdődtek. Rágalmazók megvádoltak, és 1938-ban letartóztattak. Másfél évet tartottak a börtön nehéz körülményei között. Másfél évet követelt a rágalmazás tisztázása. Ezután kiszabadultam és 1939-ben visszatértem Moszkvába. A párt központi bizottsága a szovjetek palotájának építkezéséhez küldött." Az itt végzett hatalmas munkálatok tömör összefoglalását így fejezi be: ,,A Képzőművészek Szövetsége moszkvai szervezete megvizsgálta az általam vezetett freskóműhelyt. A Szövetség gyűlésén Rubljov és Szokolov-Szkalja adtak értékelést a végzett munkáról. A gyűlés megállapította, gigantikus munkát végeztek. Ezt igazolni tudják a következő művészek: Mordany, Kuvbacsko, Kraszilnyikov, Pavlenko, Rubljov, Vartanyan és mások, akik részt vettek a gyűlésen. A műhelymunkával megismerkedtek az Építészek Bizottságából Szimonov, Kucsarenko, Alabjan építészek és sokan mások. A műhelyt sok delegáció kereste fel. szovjet és külföldi. Művészek is jöttek tanulni. — Ez hatalmas műhely volt, amely a Lenin Könyvtárban helyezkedett el, zsúfolásig megtelve munkákkal. Ezt a hatalmas munkát barbár módon megsemmisítették a szovjetek palotája dolgozói: Klavgyija Vasziljevna Naszonova és Hologyilkin, a Művészeti Akadémia megbízásából. — Az emberiség történetében jelentős ideológiai szerepet játszott a monumentális művészet. Ez valóban népi művészet, amely a nép mindennapi életében él. Erről tanúskodik a rabszolgatartó, a feudális és a burzsoá társadalom kultúrájának története, Egyiptomtól a renaissance-ig. A vezető osztályok felhasználták a monumentális művészetet politikai, agitációs és világnézeti céljaikra. A Művészeti Akadémia feladata lett volna megújítani a monumentális művészetet, alárendelve a kommunizmus eszméinek. — A párt Központi Bizottsága meghatározta a Művészeti Akadémia feladatait, kimondva: »komoly figyelmet kell fordítani a monumentális művészet fejlődésére, különösen a mozaikra és a freskóra*. — De a Művészeti Akadémia nemcsak nem teljesítette ezt a feladatot, hanem ellenkezőleg, mindenképpen akadályozta a monumentális művészet fejlődését. Tönkretette a szovjetek Palotája építkezésén és az építészeti akadémián is a monumentális műtermet. A művészi munkák nyom nélkül eltűntek műtermemből, elrabolták azokat. -~ Sztálin személyi kultuszának idején a Művészeti Akadémia barbár tevékenysége széles mértékben fejlődött ki, és műhelyem szétverése törvényszerű volt. — A műhely szétverése számomra súlyos tragédia volt. Nem egyhamar