Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Kontha Sándor: Uitz Béla

a rendőrfőnök nem tudott rajtam kiigazodni"

18 — mondja. A részben kivitt, részben már Bécsben készült műveket bemutató kiállítás így továbbra is nyitva maradt. Uitzot 1920 végén a Komintern III. Kongresszusára Moszkvába küldték. A kongresszusról Szamuely Tiborné és Ék Sándor visszaemlékezéseiben bővebben olvashatunk, az utóbbi leírja az utazást is: együtt indultak és érkeztek meg Pétervárra.

17 Moszkvai találkozásukra Szamuelyné így emlékezik: „Bécsből megérkezett nagy festőművész-kollégám, Uitz Béla. Uitzot Budapestről ismertem, folyton elégedetlen volt, és a saját műveit is leszólta. Nagyszerű, mozgósító erejű plakátja, a »Vöröskatonak előre !« sem tetszett neki egészen. A markáns, zord arcú, nagycsontú ember, különc benyomását keltette. Lázongott, dohogott, bonyolult művészeti elméleteket fejtett ki, amiket nem értettem. De jóban voltunk." Mindkettőjüket itt vették fel a magyar hadifoglyok pártszervezetébe, Kun Béla és Varga Jenő ajánlásával. ,,A pártgyűlésekre messze, a Voroncovo Poljéra kellett járni. Rendszerint éjszakába nyúlóan tartottak, és éjjel féltem hazamenni. Elég gyakran történtek rablások, vetkőztetések. Villamos még mindig nem járt, a közvilágítás inkább »közsötétség«-nek számított. Az utcákon hó. Szánok csilingeltek. A nagy szőrmekucsmás, szakállas, földig érő bundába öltözött szántulajdonosok — magánvállalkozók — alaposan kihasználták a helyzetet. Sokat kértek egy-egy útért: pénzt, zabot a lónak, és cigarettát. A pártgyűléseken részt akartunk venni Uitzcal, és a legravaszabb módon szereztünk cigarettát, dohányt."

18 Uitz sokat dolgozott: festett, rajzolt, ismerkedett a várossal és a forrongó szovjet művészettel. Erre egyebek között a kongresszus tiszteletére rendezett kiállítás is alkalmat nyújtott. A szuprematisták, konstruktivisták is itt mutatták be produkcióikat, „képeiket, szobraikat, képszobraikat és szoborképeiket .. . Vasállványok, üvegdarabok (szobor helyett), képek — a vászonra ragasztott üveglapokkal és más anyagokkal"

19 — írja Szamuelyné. Uitz pedig így foglalta össze a képzőművészet terén szerzett tapasztalatait: „És mit adtak az orosz művészek négy év alatt, éhségben, kétségbeesésben, extázisban, szenvedésben, lemondásban, anyag- és munkalehetőség hiányának dacára? Tízezernyi tömegben tudatosan túllépték a festészetet, vagyis egy pozitív lépést tettek előre a centralizált összművészét felé ... Az orosz művészet szétbonthatatlan egységet képez az európaival és a következő rétegekre oszlik: Realisták: ma már kis számmal Naturalisták: szintén Impresszionisták: valamivel többen Posztimpresszionisták: itt is nagy tömegek csoportosulnak Cézanne körül. Futuristák, kubisták: ők képezik a centrumot, az új iskolák konzervatív felét. A művészek többsége hozzájuk tartozik. Minden eredmény ezen túl: orosz eredmény, a diktatúra eredménye, amely öntudatlanul a bizáncot u L. az. l/a. sz. jegyzetet. 17

1. m. 89 - 94. 18 SZAMUELY TIBORNÉ SZILÁGYI JOLÁN: Emlékeim. Bp. 1966. 150-151 '•I. m. 157.