Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében

egybeesésének hordozója sok marxista célzatú esztétikai megközelítésben központi kategóriaként szerepelt, s az ilyen megközelítés inerciája még Az esztétikum sajátosságában is hat — helyenként ott is úgy fordul elő, mintha az egész művészetre érvényes területi kategóriáról volna szó. Holott a marxista esztétika fejlődésében éppen az a fordulat rendítette meg e tétel általános érvényét, amelyet Lukács György hajtott végre Az esztétikum sajátosságában. Ebben a műben — bizonyos ellentmondásban a valóság tárgyainak lehető leghívebb, a tárgyak lényegét is magába foglaló ábrázolására vonatkozó tétellel — Lukács György körültekintő módon bebizonyítja, hogy az alapvető, az imént említett tétel hatókörét is befolyásoló tényező a „megfelelő" esztétikai szubjektum aktivitása. Látnunk kell, hogy még ha vannak is kevésbé körültekintően kidolgozott részletek a bizonyításban, ez a felismerés alkotta Caudwell esztétikai rendszerének létalapját. Lukács György marxista megközelítése a másik oldal felől indult, amikor a harmincas években a művészetet az ábrázolás igazsága szempontjából vizsgálta, mint az objektív igazság kinyilvánítását.

142 Ez az igazság lényegében társadalomtudományi, társadalomtörténeti igazság volt ebben a felfogásban, s az esztétikai szubjektivitás hatásszférájának jelenlétét még csak óvatos utalások sejtették - például mint összefüggést ,,az ismeretelmélet szigorú objektivitása és a gyakorlattal való legbensőbb kapcsolata között".

143 Megfelelések és eltérések az Illúzió és valóság és Az esztétikum sajátossága esztétikai rendszerének főbb összetevői között Caudwell könyvében az esztétikai szubjektum meghatározó szerepét és objektív társadalmi, történeti meghatározottságát sokoldalúan vezeti le és bizonyítja. Egyszerű, ,,naiv" terminológiája („belső valóság", „az érzések világa", „az érzelmi világ társadalmi közössége" stb.) jól jellemzi magát a tényállást, s mint már megmutattuk, nem indokolja az olyan vádakat, amelyek szerint a „szolipszista", „elszigetelt" énből, illetve a „puszta szubjektivitásból" indult ki. Elég szoros megfelelés vagy egyezés mutatható ki Caudwell kategóriái és az olyan lukácsi fogalmak között, mint amilyen „a magáért való emberi bensőség", „az emberek világa" és az „esztétikai szubjektum". Sok közös tartalmi vonás van Caudwellnek az érzelmek tárgyi, környezeti vonatkozásáról, az érzelmi világ társadalmi közösségének közvetítő közegeiről szóló fejtegetései és a Lukács György által ,,1'. jelzőrendszernek" nevezett jelenségbe foglalt mozzanatok között. A caudwelli koncepció lényegében megfelel annak az esztétikai axiómának, amelyet Lukács György úgy fogalmaz meg, hogy az esztétikum területén „nincs objektum szubjektum nélkül", és „a műalkotás világában nem fordulhat elő olyan külsőleges mozzanat, amellyel az ember belső világában közvetlenül meg ne egyezne valami".

144 ,U LUKÁCS QYÖROY: A művészet és az objektív igazság (1934.) A realizmus problémái. Bp. Athenaeum e. n. 19-64. 144

1. m. 23. 144 LUKÁCS QYÖROY: AZ esztétikum sajátossága. I. köt. 484. 358