Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében

kust és mint elméletalkotót tartja továbbra is jelentősnek. Szemrehányást tesz a polgári kritikusoknak, akiknek szemében a marxizmus olyan rendszer, amely per definitionem szűkítő és deformáló",

25 de azoknak a marxistáknak is, akik Caudwellben csak a ,,nem tiszta" marxistát hajlandók észrevenni, a tehetséges fiatalembert, aki nem tudott megszabadulni a burzsoá eszméktől. ,,A dicséret mindkét esetben vonakodó és fenntartásos" — írja, s az őszinte, nyílt elismerés példájaként Lukács Györgyöt említi, aki noha vitatkozik Caudwell tételeivel, mindig az elismerés hangján szól róla.

28 A Romance and Realismröl és Hynes bevezető tanulmányáról igen epés ismertetés jelent meg a Times Literary Supplement hasábjain.

27 Egy rövid válaszcikkben D. N. Margolies mutatott rá a bíráló elfogultságára és tájékozatlanságára, - olyan dolgokat kért számon a recenzió a Romance and Realism kapcsán, amelyek az Illúzió és valóság fő gondolatmenetéhez tartoznak, s így feltehető, hogy szerzője ezt a könyvet nem is olvasta.

28 Caudwell hazai fogadtatása bizonyos fokig tükörképe annak, ahogyan őt a szocialista országok marxista kritikája fogadta. A publikáció tanúsága szerint az ötvenes évek közepéig alig volt szerepe Caudwell koncepciójának a hazai marxista esztétikai és irodalomelméleti gondolkodás fejlődésében. 1948-ban jelent meg nálunk George Thomson Marxizmus és költészet című tanulmánya, amely Caudwellt is említi; mint költőre s mint az Illúzió és valóság szerzőjére hivatkozik rá.

29 A fordító, Lutter Tibor, szívügyének tekintette Caudwell költészetelméletét: egyetemi előadásaiban említette és szemináriumi vitákat rendezett róla. A szimpátia hangja csendül ki abból az ismertetésből is, amelyet csak 1955-ben tudott megjelentetni az 1951-ben lezajlott Caudwell-vitáról.

30 Jól érzékelhető, milyen erőfeszítéssel próbálja egyensúlyba hozni Thomson és mások Caudwell mellett szóló véleményeit az ellentábor „Cornforthféle szigorú, racionális, elméleti"

31 látszólag a hiteles marxista álláspontnak inkább megfelelő — érvelésével. Végezetül azt is leszögezi, hogy ,,a vita elméleti kérdéseinek alapos tisztázását a jövő egyik múlhatatlanul szükséges tudományos feladatának tekintjük."

38 A tisztázás legalapvetőbb lehetősége nálunk már ekkor is Lukács György esztétikai nézeteihez való viszonyítás volt. Maga Lukács György 1957-ben megjelent könyvében, A különösségben három helyen utalt Caudwellre, minden esetben bírálólag.

33 Az Illúzió és valóság ismeretében már első benyomásunk is az lehetett, hogy meglehetősen sommásan ítélkezett. Bár a ,,nagyon tehetséges angol esztétikus" kitétel kétségkívül elismerő, véleményéből nem érződik ki, hogy valóban méltányolná a szintézist alkotó előd elméleti erőfe** CAUDWELL: Romance and Realism. 23. «• I. m 22 23. "Times Literary Supplement, 1972. ápr. 28. 470. »I. m. 1972. máj. 5. 521 -522. "THOMSON KLINOENDBB: Marxizmus, költészet, művészet. Bp. 1948. 11 -98. Hivatkozik az Illúzió és valóságra: 39 (jegyzet: 97); Caudwellre mint költőre: 93. ** LOTTBB TIBOB: „A költészet védelmeben". (A Caudwell-vita.) Filológiai Közlöny, 1955. 2. sz. 245-249. 11 I. m. 248. n I. m. 249. M LUKACS OYÖBOY: A különbség mint esztétikai kategória. Bp. 1957. 163., 229., 245.