Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében

függéseikkel, az adott feltételek figyelembevételével az ilyen közvetítés létrehozható. Bármilyen nagy mértékű az elvonatkoztatás, s bármilyen irányban halad, a tudomány rendszerének figyelembevételével kideríthető az elvonatkoztatás léptéke és aspektusa. A művészeti visszatükrözés ,,képei", a tárgyi világ ábrázolásai, szintén összemérhetők az általuk ábrázolt tárgyiassággal, de összemérhetőségük inkább érzékeinkre és megérzéseinkre hagyatkozik, mintsem valamilyen definitív vonatkozási rendszerre. Természetesen mondhatjuk azt, hogy nem a „képeken" kívül, hanem magukban e „képekben" kell megtalálnunk a vonatkozási rendszert. Valóban, az esztétikai visszatükrözés „képei" akkor is önmagukban teljesnek látszanak, ha egyébként összemérhetők az általuk ábrázolt tárggyal. Ilyen értelemben feltétlenül a tárgy „visszatükrözései", mint ahogy legtöbb részük és elemük akkor is „visszatükrözés", ha az ábrázolás mint egész nem felel meg valami egésznek a tárgyi világban. Bennünket azonban ezen a szinten nem akármilyen visszatükrözés érdekel, hanem a visszatükrözés leghatékonyabb, legmagasabb rendű formája, amely valamilyen vonatkozásban a valóság lényegét tudja megragadni. A tudományos megismerés olyan specializált visszatükrözési rendszerekre épül, amelyek meghatározott vonatkozásokban a lehető leghatékonyabban teljesítik ezt a feladatot. Világos, hogy sajátosan esztétikai vagy művészeti visszatükrözésről is ilyen értelemben kell beszélnünk: mint olyan visszatükrözési rendszerről, amely alkalmas tárgyának adekvát megközelítésére. Vagyis nem elégedhetünk meg azzal, hogy elismerjük a részleges érvényű visszatükrözések jelenlétét e szerkezetben s ezzel bizonyítjuk, hogy a művészet is a valóság visszatükrözése, s ebben az értelemben „megismerés". A megismerés útja a gyakorlattól a gyakorlat megváltoztatásáig vezet. A közbülső útszakasz szintén emberi tevékenységet feltételez, s általánosságban véve szintén az emberi gyakorlat része. Különössége abban áll, hogy meghatározott visszatükrözési szinteknek (fizikai, biológiai, idegélettani, tudati, logikai s egyéb már társadalmilag eltárgyiasított, társadalmilag létező mozgásformák szintjeinek) összefüggései által megszervezett rendszer mozgástörvényei alapján végzett tudati tevékenység. Ha eltekintünk a megismerés konkrét tárgyától, céljától, lehetséges eszközeitől stb., amelyek e rendszer részrendszereinek szelekcióját, elhelyezkedését, kapcsolatait stb. meghatározzák, és az általános rendszer különböző variációit hozzák létre (a tudományos megismerésen belül is), azt mondhatjuk, hogy ez az adekvát visszatükrözés általános útja és mechanizmusa. Ha feltételezzük, hogy a művészet az adekvát visszatükrözés egyik formája, feltételeznünk kell azt is, hogy ebben a tekintetben ezt a gyakorlattól gyakorlatig vezető utat követi. Ha feltételezzük, hogy a művészeti visszatükrözés a megismerés sajátos formája, meg kell mutatnunk, miben jelentkezik ez a különösség, miben tér el az általános formától és a tudományos megismerés formájától. Marxisták között vita folyik arról, melyek az eltérések főbb állomásai. Az alapelvekben van bizonyos egyetértés, de némelyek a megismerés tárgyát, mások a visszatükrözés rendszerének felépítését tekintik a különbség alapjának. Természetesen vannak olyanok is, akik mindkét vonatkozásban különbséget látnak a tudományos és a művészeti visszatükrözés között. Ha ezeket a megkülönböztetéseket szigorúan tekintjük, bizonyos következtetések már e megközelítések kiindulópontjaiból is adódnak. Például ha ragaszko21» 323