Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Dobossy László: Romain Rolland és a szocialista irodalom

donává kell válnia. „Az igazi tudomány és az igazi művészet a népet szolgálja; indítéka az áldozat, nem pedig az anyagi előnyök. — A mai művészet azért sorvad el, mert nem az életben gyökerezik, hanem árnyékemberek alkotják, olyan lárvák, amelyeket csak szavak, színek és hangok táplálnak."

2 A másik hatás, amely döntően befolyásolta Rolland esztétikai nézeteinek alakulását, Rómában érte, ahová 1889-ben, kutatói ösztöndíjjal került. Ma már világos, hogy ez a „római tavasz" Rolland életének egyik legfontosabb állomása lett. Hiszen voltaképpen itt alakult ki írói hivatásának a tudata is. Ennek bontakozása szépen követhető az anyjához írt, s nemrég kiadott leveleiben (Printemps romain). A féltő anyai szeretet megpróbálta a polgári érvényesülés keretei közt tartani: ne lépjen olyan útra, amelyet veszély, bizonytalanság, életgond szegélyez; legyen tanár, írjon néhány „komoly" történelmi munkát, alapozza meg pályáját, s majd később, mellékesen szórakozzék művészettel is. A fiú azonban, nála szokatlan keménységgel, utasította el a csábítást a megalkuvásra; aki világítani akar, annak égnie kell, s a művész dolga, hogy világítson, élete és boldogsága árán is. Más szóval, rögtön első írói eszmélkedesekor, az elkötelezett, cselekvő művészet eszményét tűzte maga elé, s ez — a szocialista irodalom akkori fejlődési viszonyai közt — kétség nélkül jelentősnek látszik. Esztétikai nézeteinek e kristályosodásában, Tolsztoj hatása mellett, jelentős szerepe volt annak a barátságnak is, amely a XVIII. és XIX. századi forradalmi idealizmus egyik tiszta örököséhez, Malwida von Meysenbughoz fűzte. Mazzininak, Herzennek, Kossuthnak, Pulszkynak e pályatársa a művészetben is a szabadságeszmények megfogantatóját ünnepelte; miként Gabriel Monod jellemezte a Mémoiren einer Idealistin francia kiadásához írt előszavában, „az ő számára az irodalom nem lehetett tiszta művészi álom, cselekvésnek kellett lennie, olyan cselekvésnek, amely emberségre és erkölcsre nevel".

3 A hosszú életének tanulságait összegező Meysenbugot és az életbe lépő Rolland-t tehát a társadalomszemléletük rokonságán és a több ponton érintkező zenei ízlésükön kívül elsősorban az fűzte barátságba, hogy mindketten forradalmian újat, tisztát és emberit kerestek a művészetben; a korabeli polgári művészet kicsinyes naturalizmusát irtózva elitélték, s olyan nagylélegzetű művészet eszményéért lelkesedtek, amely az egész népet áthatja és előbbre viszi. „Még nem voltam húsz éves — írja később, Le voyage intérieurhbz készített egyik — kéziratban maradt — jegyzetében —, amikor megláttam a barbárok érkezését." Barbároknak, vagyis az új társadalom művészeti úttörőinek pedig azokat nevezi, akik a dilettantizmus divatja idején teljes emberséggel áthatott művészetet hoznak. Rómából, Malwida von Meysenbug környezetéből, anyjának írt levelei pontosan tanúsítják esztétikai eszményeinek ilyen irányú érlelődését. „Sokkal inkább megvetem az álművészetet (a művészek 9/10 részét, kezdve a Meyerbeer—Massenet-féle boncokon), mint a barbárokat, 1 ROMAIN ROLLAND: Compagnons de route. Sablier Paris, 1936. 214 215. 3 Mémoire d'une idéaliste. (Névtelenül). Genève Basel, 1869. Előszó. VIII. oldal.