Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez

különösen sokat profitálhat ebből a szövetségből."

38 Malcolm Cowley egyébként tagja volt annak a bizottságnak is, amely kidolgozta a kongresszus egybehívására felhívó kiáltványt, s vele együtt vettek részt ebben olyan írók, mint Nathan Asch, Maxwell Bodenheim, Theodore Dreiser, Lincoln Steffens és Nathaniel West. A kongresszust egy új írószövetség alapító rendezvényének gondolták el összehívói. Kiáltványukban (Call for an American Writers' Congress) ezt olvassuk: „Ügy véljük, a kongresszusnak meg kellene alakítania a League of American Writers szervezetét, amely aztán csatlakozna a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetségéhez ... A kongresszuson kidolgoznók a Liga programját, amelyben az alábbi alapelvekre támaszkodnánk: harc az imperialista háború és a fasizmus ellen, a Szovjetunió védelme a kapitalista agresszió ellen, a forradalmi munkásmozgalom fejlesztése és erősítése, harc a kisebbségek, a bevándoroltak és a négerek bárminemű megkülönböztetése és üldözése ellen, szolidaritás a gyarmati népek szabadságharcával, küzdünk harc a burzsoá eszméknek az amerikai liberalizmusra gyakorolt hatása ellen, tiltakozunk a forradalmi írók és művészek, valamint minden más osztályharcos bebörtönzése ellen mindenütt a világon."

30 Ez a program világos, marxista—leninista állásfoglalás volt, s teljesen egybeesett a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetsége célkitűzéseivel. Az amerikai írókongresszus szervesen illeszkedett bele abba a folyamatba, amelynek fontos állomásai voltak az 1934. évi 1. Szovjet írókongresszus, majd 1935-ben A Kultúra Védelmére rendezett párizsi Nemzetközi írókongresszus. Ha helyesen kívánjuk értékelni hazai és nemzetközi vonatkozásban az 1. Amerikai írókongresszust, akkor azt feltétlenül a fentebb említett irányt jelző, és a szocialista világirodalom további útját lényegesen befolyásoló tanácskozások sorában kell szemlélnünk. Az 1934-es szovjet írókongresszuson Maxim Gorkij kifejtette a szocialista realizmus alapelveit és nyomatékosan hangsúlyozta a szovjet íróknak a progresszív világirodalommal való szoros kapcsolata fontosságát. E kongreszszus eszmei fővonala világosan kirajzolódott az amerikai tanácskozás munkájában, az előadásokban és a vitában is. Kitetszik ez mindenekelőtt a fő referátumokból, amelyeket Moissaye J. Olgin (A szovjet írók első össz-szövetségi kongresszusa), Louis Aragon (A dadától a vörös frontig), Mathew Jesophson (Az író szerepe a Szovjetunióban) és Jack Conroy (A munkásíró) tartottak. A proletár internacionalizmus friss szelleme járta át az Egyesült Államok első írókongresszusát. Ha korábban, mondjuk a John Reed Clubok szintjén vagy a munkásszinjátszó csoportok esetében többé-kevésbé esetleg átadás-átvételről, többnyire felületes kapcsolatteremtésről volt szó, az most egy szisztematikusan is széles alapokon nyugvó eszmecserévé fejlődött. A korábbi elszigeteltség példája volt az a levél, amelyet 1930 decemberében az Artef amerikai munkás színjátszó csoport írt a német Arbeiterbühne und Film szerkesztőségének: „Kedves Elvtársak! Nem tudjátok elképzelni, mily nagy örömöt okozott számunkra, amikor értesültünk munkátokról, s így megállapíthattuk: M MALCOLM COWLKY: What the Revolutionary Movement Can Do for a Writer. American Writers' Congress. Ed by Henry Hart. London, 1935. 65. "Introduction. American Writers' Congress. L. a 38. sz. jegyzetet. Uo. 11.