Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez

Különös figyelmünket érdemli meg Jack Conroy The Disinherited című regénye (1933), mert jellegzetes módon mutatja be egyidejűleg a kor proletár epikájának erős és gyenge oldalait, s egyúttal egy mélyen realista kortörténeti dokumentum, amely az elmúlt évtizedek során át is megőrizte sajátos művészi kifejező erejét. Daniel Aaron, az amerikai baloldali irodalom jeles ismerője

33 így jellemezte a művet az 1963-as új kiadáshoz írt előszavában: „Ez az újonnan közrebocsátott könyv minden más műnél hatásosabban mutatja be azokat a rég elfelejtett időket, amikor a munkanélküliek száma 12—15 millióra rúgott, s a világ leggazdagabb országának gazdasági mechanizmusa csődöt mondott."

34 A szerző egy többé-kevésbé autodidakta módon fejlődött munkásíró volt, akit a John Reed Club és a New Masses buzdítottak arra, hogy tollat ragadjon, s aki aztán maga is pártfogójává és támogatójává vált az ifjabb proletár írói nemzedéknek (mint arról később Willard Motley hálásan megemlékezett).

35 Regényében egy fiatal munkás életútját kíséri végig az első világháborútól a gazdasági világválságig; osztályöntudattól áthatott műve hiteles alkotás. John Dos Passos (akkor még progresszív korszakában) levelet írt a szerzőhöz a regény megjelenése alkalmából, s „kitűnő munkának, . . .abszolút szolid, s hamisítatlan művészettel megírt elbeszélésnek" minősítette, „amilyet nem olvastunk Jack London óta". Dicsérte s bátorította Conroyt, hogy menjen tovább ezen az úton.

3

* Conroy regénye elbeszélések (short story) laza füzéréből áll (ezek nagy része meg is jelent előbb a New Masses, a The Left, az International Literature hasábjain), s e rövid történetekből bontakoznak ki mély benyomást keltő összképben a korabeli USA munkástömegeinek élet- és munkakörülményei. A realista riportázs stílusában szól a szerző, első személyben ír, végigvezet bennünket a szénbányák tárnáin, vasúti javítóműhelyeken, acélműveken, gumigyárakon, híd- és útépítéseken, magunk is megéljük az amerikai monopolkapitalizmus intenzív kizsákmányolásának alávetett dolgozó ember sorsát, akit a századfordulótól a nagy krízis idejéig űz egyik helyről a másikra munka után, a létfenntartás ösztöne. Conroy így írt később egy alkalommal vállalkozásáról: „Sokkal inkább szemtanúnak tekintem magam, mintsem regényírónak. Elhatároztam, hogy Whitman szavát követem, s életre keltem jelenkorunk tényeit."

37 Jóllehet az elbeszélés áramát lefojtja némileg a dokumentálás szűkítő igénye, s a jellemfejlődést, a figurák alakítását is hátrányosan befolyásolja ez a tényező, mégis sikeresen tudja Conroy ábrázolni az oly nagy fontosságú problémákat, mint az osztályöntudat és a harci szellem ébredése, a szolidaritás érzésének s az uralkodó osztály által szított faji gyűlölködésen felülkerekedő akcióegység kibontakozásának folyamatát, s mindezt elsősorban könyve hősében testesíti meg. Érdekes mozzanat Hansnak, a német munkás» DANIEL AARON: Writers on the Left. New York, 1961. ,4 DANIRL AARON: Introduction. Jack Conroy: The Disinherited. New York, 1963. XIV. ** DAVID MADDEN: Introduction. Proletarian Writers of the Thirties. Ed. by David Madden. Carbondale and Edwardsville, 1968. XXVII. **L. 34. sz. jegyzetet, Uo. VIL, továbbá: A. ELISTRATOVA: Jack Conroy - Amerikán Worker-Writer. International Literature, 1934. No. 1. 116. " ERLING LARSEN: Jack Conroy's The Disinherited or The Way It Was. Proletarian Writers of the Thirties. L. 35. sz. jegyzetet. Uo. 93.