Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között

kőzik, hogy a költői téziseket közvetítse az olvasókhoz. A pozitív hős, a kritikusok követelményeinek megfelelő tipikus hős a lengyel prózában az új társadalmi rendet építő ember, aki az ,,új embertípus" legjellemzőbb vonásait testesíti meg. A gyakorlatban azonban ez a tipizálás — amely gyakran egészen a szélsőségekig fokozódott — kerülte a pszichológiai elemzést, tudatosan mellőzte az ember tudati szféráinak az ábrázolását, odavezetett, hogy az általa konstruált alak papírfigurává vált. A pozitív hős lett a követendő példa, a szocialista hérosz, aki vállain cipelte a tendencia alapelveinek egész súlyát. Az évek múlásával erősödött az irodalom sematizálódásának a folyamata, alárendelődése a politikai propaganda szükségleteinek. Ez a jelenség együtt haladt azokkal az eseményekkel, amelyek megrázták a kultúra területét is. Megszűntek a lengyel színházak, minimálisra csökkentették a lengyelek körében kifejtett kulturális tevékenységet, beszüntette megjelenését a Kultúra Mas. 1937-ben jelent meg az utolsó száma, amely Sztálinnak az SZK(b)P Központi Bizottságában 1937. március 3.-án elmondott beszédét tartalmazta. Ez a szám közölte még H. Drzewiecki Mogila na niepoéwie_conej ziezni (Sír a meg nem szentelt földben) című regénye soron következő részletét, a következő folytatás ígéretével, ami azonban már nem jelent meg. A Szovjetunióban kifejtett lengyel irodalmi tevékenységet a mi perspektívánkból alapvetően másként kell megítélnünk, mint tette azt a korabeli kritika. Az idő igazságos, bár kegyetlen. Azok a munkák, amelyek még ma is élvezhetőek, s a mai olvasók körében is érdeklődést válthatnak ki, éppen azok, amelyeket annak idején elítéltek, mivel az embereket nem a feketefehér, a hős és áruló sémájában ábrázolták, hanem a valóságnak megfelelően. Ezeket a munkákat viszont nemcsak irodalmi értékük szerint kell megbecsülnünk, mivel elsősorban az irodalom és az élet új koncepciójáért folyó küzdelem korabeli dokumentumai. A Szovjetunióban élő lengyelek irodalmi és művészeti tevékenysége nem képezi a két világháború közötti lengyel irodalom fő áramlatát, sem pedig a kor kulturális jelenségei között nem foglal el vezető helyet. Mégis vitathatatlanul fontos részét képezi a kialakuló lengyel szocialista irodalom történetének. A Szovjetunióban élő lengyelek által létrehozott művekről nem feledkezhetünk meg, ha baloldali irodalmunk és kultúránk kibontakozásának bonyolult kérdését kutatjuk, vagy ha a tömegkultúra mai problémáit tanulmányozzuk.