Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között

új koncepcióit, s ugyanakkor hirtelen elterjedt az amatőr népi színjátszás is. Ez a jelenség megfigyelhető volt Franciaországban, Németországban, Lengyelországban vagy a Szovjetunióban egyaránt. A díszletek nélküli, a dekorációt, a figyelmet elvonó színházi kellékeket nélkülöző színpad, törekvés a nézővel való közvetlen kapcsolatra, az életet aktívan befolyásoló dinamikus színház, — ezek voltak a legnépszerűbb elemei a színpadi művészet új formáinak. Ez az új típusú színház, amely szétvetette a színjátszás korlátait, túllépett a hagyományos körszínpadon, megszüntette a korlátokat a színész és a néző között, kitűnő politikai, társadalmi és kulturális propaganda eszköznek bizonyult. A kultúrpolitika művelői magasra értékelték a színpadi művészet szuggesztivitását és közvetlen hatóerejét. A színház pótolhatatlan nevelési eszközzé vált, s különösen falun játszott fontos szerepet, ahol a sajtó és a könyvek hatása elenyészőbb volt. A színház aktuális szerepe és törekvése új nézők toborzására, szükségessé tette új inszcenálási megoldások keresését és a repertoár alapvető felülvizsgálását. Ennek eredményeként a lengyel sajtóban szüntelenül harc folyik a népszerű színházi kiadványok és könyvtárak számának növeléséért, az érdekesebb repertoárpolitikáért és végül az új nézőre figyelemmel levő művek megszületéséért. A vitatkozás hevében, s az általános politikai helyzet hatására ugyan idővel elfogadták azt a tézist, hogy, ha nincs eszmeileg megfelelő lengyel mű, a fordítások is helyettesíthetik a nemzeti irodalmat, de sokak számára egyre világosabbá vált, hogy a növekvő asszimilációs tendenciákkal szemben, a nemzeti tudat felébresztése és erősítése érdekében, küzdeni kell a lengyel irodalomért, sajtóért, művészetért, s a lengyel filmért. A hagyományokhoz való szektás viszony következtében a múlt irodalmi és kulturális termékeinek nagy részét elutasították, osztályszempontból idegennek tartották azt, amely nem felel meg az új történelmi körülményeknek. Az így keletkezett hiányt osztályszempontból ,,közeli" és tematikailag aktuális proletár alkotásokkal kellett kitölteni. Ilyen drámairodalmi műveket viszont igen nehéz volt találni, s nem játszhatták szüntelenül B. Jasienski: Siowo o Jakubie Szeli,

30 W. Wandurski: Rabati

31 vagy W hotelu „Imperializm"

3

'

1 című műveit. A kritikusok meg is állapították, hogy ezek a művek, különösen ami Wandurski ,,szcenikus plakát"-jait illeti, formai újításaik, szimbolikájuk következtében nem eléggé érthetőek a nézők széles körei számára. Az új, főleg a fiatal alkotók viszont az alapvető színháztechnikai nehézségekkel nem tudtak megküzdeni. A drámai alkotásokkal szemben — tekintettel ezek propaganda és didaktikai jelentőségére — szigorral és dogmatikusan alkalmazták „az elkötelezett és agitációs művészet" kritériumait. Meglehetősen merev formai követelményeket állítottak ezekkel szemben, bírálták stílusukat, nyelvi hiányosságaikat, felhívták a figyelmet a meseszövés és a drámai megoldások tökéletlenségeire — s természetesen csupán szóban — óvtak a naiv didaktizmustól. Ilyen bírálat érte például E. Bagiiíski Magda albo filozof wspódnicy

33 (Magda. 30 BRUNO JASIENSKI: Slowo O Jakubie Szeli. Párizs, 1926. 31 WITOLD WANDURSKI: Raban. Moszkva, 1932. »«WITOLD WANDURSKI: W Hotelu „Imperializm". Plakat sceniczny. Moszkva, 1929. U E. BAOINSKI: Magda albo filozof w spodnicy. Sztuka sceniczna w tczech aktach. Minszk, 1929.