Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között
a lengyel szocialista állam. A romantikus költészet rendelkezett a legelterjedtebb olyan forradalmi hagyományokkal, amelyek a társadalom széles köreit képesek voltak mozgósítani. Itt említjük meg, hogy hasonló jelenséggel találkozhatunk a Kuznyica (Kovácsműhely) orosz irodalmi csoporthoz tartozó költők, így például Alekszej Gasztyev, Mihail Geraszimov, Vaszilij Kazin költeményeiben is. 1927-ben, Moszkvában, megjelent egy irodalmi almanach, Szlakiem Rewolucji (A forradalom nyomdokain) címmel. Ez a publikáció — bizonyos mértékig — annak az irodalmi tevékenységnek az összegezését adta, amit a lengyelek költészetben és prózában ebben az időszakban produkáltak. A már említett ismert nevek mellett találunk benne vers és prózai részleteket fiatal, kezdő íróktól is. Az almanach a lengyelek körében született politikai költészetet mutatta be. Ugyanakkor — bár még igen bátortalanul — bizonyos új tendenciák is jelentkeznek benne, elsősorban a fiatal lengyel alkotók tollából. Az idősebb generációhoz tartozó írók verseiben az érdeklődés középpontjában továbbra is a ,,nép", a ,,tömeg", a „proletariátus", és ezeknek a győztes harca áll, amelyet a világnak „a kapitalizmus járma" alól való felszabadításáért vívnakt E művek többsége az elnyomás és az erőszak elleni harc problémájával foglalkozik, és a régi világ elpusztításának, s az új világ felépítésének szükségességét fogalmazza meg. Ez a költészet olyan légkörben született, amikor még hittek abban, hogy közel van a munkások Lengyelországáért folyó harca győzelmének a lehetősége. Az ebben az időszakban a forradalmi irodalomban debütáló fiatal lengyel írók, amellett, hogy utánozták elődeik példáját, többek között a később elvetett autentikus népköltészet modelljéhez is visszanyúltak és ugyanakkor felhasználták a korabeli szovjet alkotók tapasztalatait is. Különösen a Glos Mlodziezy (Az Ifjúság Hangja) hasábjain fedezhető fel egymással párhuzamban a két költői irányzat. 19 Ugyanis a Swit, majd a Trybuna Radziecka és a Kultúra Mas (Tömegkultúra) hasábjai ekkor szinte elérhetetlenek voltak a kezdő írók számára. A későbbi évek során a folklórhoz való merev ragaszkodást elvetették és el is ítélték. Azonosítani kezdték ezt ugyanis „a kulák szokások és ízlés" hagyományaival és mint káros és konzervatív relikviát kezelték. Ez a jelenség szorosan összefüggött azokkal a változásokkal, amelyek a korabeli orosz és úgyszintén a lengyel falvakban végbementek, azokkal a társadalomgazdasági folyamatokkal, amelyek alapvetően járultak hozzá a falu új szokásainak kialakulásához. Mivel e szférákban nagyon féltek az úgynevezett „régi hagyományoktól", túlzott szorgalommal irtották ezeket a népi folklór hagyományainak területén is, hogy aztán hosszú évek múltán térjenek hozzájuk vissza. E kérdésekben meglehetősen nagy zűrzavart okozott a falu és a város közötti különbség megszűnésére vonatkozó tézis gyakori, téves és naiv interpretálása, ami még jobban elmélyítette a kultúra területén a népi kultúra régi értékei és az új falu ideálja közötti diszharmóniát. ••Mind ezideig nincsenek életrajzi adatok a szovjetunióbeli „Polonia" úgynevezett ti.it.H" Íróira vonatkozóan.
