Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között
már korábban is kötelező, a szovjet hatóságok által hozott rendelkezésnek a megvalósítása, mely szerint párt és állami intézményekhez kell tartozniok a különböző sajtóorgánumoknak. De hatással volt erre a szovjet—lengyel háború befejezése, a régi lengyel újságírók incorpore hazatérése az országba, és végül a politikai élet erősödő stabilizációja a Szovjetunióban. A fronttal és a front szükségleteivel összefüggő kérdések helyét a békés építés problematikája váltja fel. A fő feladat a lengyel kisebbség minden erejének mobilizálása a gazdasági újjáépítés, valamint a hétköznapok stabilizációja érdekében. Eltűntek a rövid életű frontújságok, a társadalmi szükséglet a tömegek mindennapjaival erős és állandó kapcsolatot tartó lapok létrehozására irányult, amelyek képesek hűen visszatükrözni a tömegek érdekeit, követeléseit és gondjait. Igény jelentkezett arra is, hogy kifejezetten a falu számára, az ott végbemenő gazdasági átalakulások folyamatait tükröző lapokat is létrehozzanak, gyermek- és ifjúsági folyóiratokat adjanak ki. Ilyen körülmények között a sajtó problémája az állami szervek figyelmének középpontjába került. Jelentős helyet szenteltek az SzK(b)P soron következő kongresszusain is a sajtónak. A XI. kongresszus egyik határozata a helyi sajtó szerepével foglalkozott, hangsúlyozva, hogy ezeknek a lapoknak elsősorban az adott területen lakó emberek életével és tevékenységével kapcsolatos kérdésekkel kell foglalkozniuk. Ebben az időszakban a lengyel sajtó túlnyomó része is átalakult tipikus helyi lapokká. A lengyelek körében tevékenykedő aktivisták fő gondja ekkor az volt, hogy elsősorban a falusiak között szélesítsék az olvasók táborát, hogy a falu számára szóló lapokat fenntarthassák. így például 1922. június 22-én a Glos Komunisty (A Kommunista Hangja) helyébe lépett Kievben a Sierp (Sarló) című hetilap, amely különösen népszerűvé vált a falusi olvasók körében. A lap, miután 1937-ben Glos Radzieckire (Szovjet Hang) változtatta nevét, egészen a második világháború kirobbanásáig megjelent. 12 Mint már említettük, a Szovjetunió területén megjelent lengyel lapok főleg a háború és az ellenforradalom elleni küzdelem problematikájával foglalkoztak 1922-ig. Igen nagy példányszámban jelentek meg ebben az időszakban az agitációs és politikai jellegű brosúrák, frontkiadványok, rotaprintek stb. 1922-ben bizonyos rend teremtődik ebben a kiadványkáoszban, három nagy lengyel kiadóvállalat alakul szövetkezeti alapon: a Trybuna Moszkvában, a Trybuna Kijevben és a Kultúra Minszkben. S bár ezek a központok a megfelelő anyagi feltételek hiányában nem tudták kellően kiterjeszteni kiadói tevékenységüket, mégis jelentős szerepet játszottak a szovjetunióbeli lengyelség kulturális életének szervezése terén, propagálták és terjesztették mind a hazai, mind az emigrációs kiadványokat. Könyvkereskedéseik állandóan kapcsolatot tartottak fenn Lengyelországgal, és az egyetlen forrása voltak a haladó hazai irodalomnak. 11 A lengyel sajtóról, amely a Szovjetunió területén került kibocsájtásra, eddig az alábbi feldolgozások születtek: JAROSLAW DASZKIEWICZ: Prasa polska na Ukrainie Radzieckiei. Zarys historyczno-bibliograficzny. Rocznik Historii Czasopsmienniectwa polskiego 1966. j- köt. 2. füzet. - KBYRTYNA SIEROCKA: Z dziejów czasopismiennictwa polskiego w ZSRR (..Kultúra Mas" 1929-1937). Warszawa, 1963. - ANDRZEJ SLISZ: Polska prasa komunis{yczna w ZSRR w latach 1917-1927. Kwartalnik Prasoznawczy, 1956. 2-3.; - Uő.: p rasa polska w Rosji w dobié wojny i rewolucji (1915-1919). Warszawa, 1968.
