Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Stepan Vlasin: A cseh szocialista írók szervezetei a húszas és harmincas években

csoport megalakulása idején elsősorban a haladó közszellem, s mindenekelőtt a kommunisták támogatására számított. A mi köreinkben nem fogadtuk ennek a csoportnak a programját minden fenntartás nélkül. A vitákban, melyeket a sajtó is közzétett, pl. a Surrealismus v diskusi (Vita a szürrealizmusról) című közlemény, rámutattunk arra, hogy a szürrealista elmélet egész sor téves magyarázatot rejt magában, sőt tévútra is vezethet, főként a filozófia és politika terén. De amíg kizárólagosan csak művészeti kérdésekről volt szó, a szürrealistákkal való kapcsolatunk, viszonyunk barátságosnak mondható. E tekintetben azt az elvet követtük, hogy az alkotás módszere a művészek dolga, a kritikai értékelés tárgyát egyedül maga az alkotott mű képezi; elsősorban a reakció elleni társadalmi harcunk és a politikai együttműködésünk egysége az, ami minket összeköt és közelhoz egymáshoz."

18 Tartozunk az igazságnak azzal a megállapítással, hogy a szürrealisták politikai tevékenysége igen haladó volt. Aktívan vették ki részüket a fasizmus elleni harcból. (A kultúra védelmére 1935-ben és 1937-ben megrendezett nemzetközi kongresszusok, a Spanyol Köztársaság érdekében szervezett akciók.) Művészileg viszont egy különálló csoportot képviselnek, mégpedig olyan csoportot, amely számít a polgári társadalom megértésére. Képtelenek voltak felszámolni azt az ellentétet, amely szubjektive haladó, forradalmi állásfoglalásuk, szándékuk s az objektive nem-forradalmi módon ható alkotásuk között fennállt. Ezt igen világosan érzékelte a francia szürrealisták egy része, s ezért kezdték keresni a néphez közelebb álló alkotás útját. Aragon és Sadoul már 1931-ben otthagyja a szürrealistákat, 1934-ben követi példájukat René Crevel és Tristan Tzara. Eluard a háború előestéjén vesz búcsút a csoporttól. A Francia Kommunista Párt is kritikusabban foglalt állást a szürrealisták tevékenységét illetően. 1936 februárjában megjelent a Surrealismus című antológia. Ebben Nezval a következőket írja Situace surrealismu v CSR (A szürrealizmus helyzete a Csehszlovák Köztársaságban) című cikkében: „Elégtétel számunkra és a Cseh Kommunista Párt számára is, hogy közöttünk semmilyen vonatkozásban nem került sor alapvető és hosszantartó nézeteltérésekre. Mi sem kívánatosabb annál, hogy ez a mi kölcsönös megértésünk példája minél erősebben hasson s kedvező visszhangra találjon más olyan országokban is, ahol szürrealista csoportok működnek. Főként Franciaországban lenne erre szükség." De a cseh sajtóban is találkozhatunk a szürrealisták túlkapásait élesen bíráló kritikákkal. íróik elsősorban St. K. Neumann, Ladislav Stoll, Jan Krejéí, Kurt Konrad és mások. A Párt VII. kongresszusán Václav Kopecky Az ifjú nemzedék megnyerései szocializmus számára című referátumában óvja az avantgárdé balszárnyát a népi rétegektől való elszakadás veszélyétől: „Nem helyénvaló, ha a kultúra és művészet területén tapssal fogadunk mindennemű »balos« irányt. Van olyan baloldaliság is, amely egészségtelen voltával taszító hatást gyakorol a nép tömegeire. Ennek következtében nem tölthet be vezető szerepet, nem kerülhet a nemzet élére, ellenkezőleg! Ez a baloldal kergetheti a népet a fasizmus karjaiba. így biztosít a »baloldalisag« I K rozpusteni skupiny surrealistù. Rudé právo, 1938. máj. 17. 16*