Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Stepan Vlasin: A cseh szocialista írók szervezetei a húszas és harmincas években

STÉPÂN VLASIN A CSEH SZOCIALISTA ÍRÓK SZERVEZETEI A HÜSZAS ÉS HARMINCAS ÉVEKBEN A cseh irodalom jellegzetes vonása a tizenkilencedik század kezdetétől a demokratizmus és a néppel való szoros kapcsolat. A cseh nemzetnek úgyszólván nem volt hazafias főúri rétege; a fehér-hegyi csata után, a feudális főurak nagy többsége kivándorolt, vagy elnémetesedett. így tehát a cseh irodalmat a nemzeti újjászületés kezdetétől haladó, népi, feudalizmus-ellenes vonások jellemezték. A múlt század során aztán ezekhez több, kimondottan szocialista és forradalmi eszme kapcsolódik. Fellehetők ezek a hetvenes, nyolcvanas évek munkásköltőinek alkotásaiban és Svatoplik Cech költő művében is. Cech megmaradt ugyan a liberális, demokratikus, hazafias alapon, de legjelesebb alkotásaiban (Nővé písné, 1884, [Üj dalok]; Pistié otroka, 1893, (A rabszolga éneke)), a ,,jövő hősét" — a proletárt köszönti, és megsejti azt a korszakot, amelyben ,,a szabad emberiség testvérisége valósul meg s lehullnak a rabszolga-bilincsek". A történelem menetét figyelve meghallja ,,a forradalom földalatti dübörgését". Svatopluk Cech azonban még csak bizonytalanul sejtette azt a szociális erőt, amely megváltoztatja a társadalmat. Ennek a változásnak inkább prófétája és nem harcosa volt. Az első világháború előtti cseh szocialista költészet csúcsát Petr Bezrué (1867 — 1958) művészete jelenti. Az ő szocialista balladáiban már ott szól, ott hangzik a lázadás és a megtorlás fenyegetése. Igaz, Bezrué a forradalmat inkább a boszszú, a kétségbeesés elemi erejű kitörésének tekinti, s nem látja meg benne a szervezett munkásság akcióinak tetőpontját. Azonban költészetének hőse már a munkás, a proletár (főként a bányász), s az ő világnézetével azonosítja a költő a saját szemléletét. Bezrué munkássága erősen éreztette hatását a húszas évek „proletár költészetének" fejlődésében. Közvetlenül az első világháború befejezését követő időszak a cseh politikában és irodalomban a határozott baloldali irányzat, illetve a szocialista eszmék érvényesülését hozza magával. Ez egyrészt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájának hatására következett be, de idevezetett a polgári pártok politikájából való kiábrándulás is, mivel ez sodorta a világot a pusztító háborúba. Általánossá válik az a meggyőződés, hogy az életnek és az alkotásnak új korszaka kezdődik; a régi, polgári művészet individualizmusával szemben a kollektivizmus érvényesül. A társadalmi fejlődéstől várják az igazság uralmának bekövetkezését, amely lehetővé teszi minden ember számára egyéniségének érvényesülését, kibontakozását. A húszas évek első öt esztendeje - s ezek előjátéka, az 1919-es év — a cseh irodalomban mindenekelőtt a proletár-költészet fejlődését jelenti. A INépművelési Dolgozók Szocialista Tanácsa (Socialistická rada osvétovych délnikú) volt az első szervezet, amely a szocialista irányzatot képviselő író-