Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szántó Gábor András: Matheika János

Matheika ebben a feszült légkörben a Voronszkij, Buharin, Lelevics és Averbah elleni küzdelmet ,,az önvédelmi harc szükségszerű szakaszának" nevezi, de talán nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy önvédelem ez a saját szempontjából is. 1937 júniusa, Kun Béla letartóztatása óta, feszült és várakozó a hangulat a magyar emigráción belül is. Könnyen megeshet, hogy Matheikának, aki sohasem volt trockista, esetleg védekeznie kell a trockizmus vádja ellen. Bizonyára ez is magyarázza, hogy a korabeli szóhasználatot átvéve (,,nép ellensége", „trockista" stb.) Matheika éles szavakkal határolja el magát a felsorolt személyektől.

200 1937 decemberében a tervezett Zalka emlékünnepség megnyitó beszédét már nem mondhatja el. Egyelőre a feleségét tartóztatják le, akinek érdekében néhány nap múlva levelet intéz Sztálinhoz, alaptalannak nevezvén a felesége ellen felhozott vádakat. 1938. március 14-ről 15-re virradó éjjel őt is elviszik. A letartóztatása előtti időkben történt meg vele a következő eset. Mint „megbízhatatlan elem", nem akart másokra bajt hozni, s ezért ritkán jelent meg emberek társaságában. Csak a vele egy házban lakó Gergely Sándorékat látogatta meg néha, de vendég érkezésekor innen is azonnal és csendben eltávozott a másik ajtón át. Egy ízben Gábor Andor toppant be Gergelyékhez. Mikor megtudta, kinek a hangját hallotta érkezésekor a szobából, s hogy miért megy el Matheika, „János!... János!... Te marha!..." kiáltással szaladt utána a lépcsőházba és cipelte vissza a lakásba . . 201 Matheikáék tragédiájában a csodával volt határos, hogy Arvale Ritának az egyik táborbeli nővér segítségével sikerült megtaláltatnia a férjét, s hogy ezek után egy lágerbe is kerültek: egészségi állapotára hivatkozva sikerült őt átvitetni Szolikamszkba, ahol — ha külön részlegben is voltak — néha sikerült találkozniuk. Fiatalkori hadifogság-élményei ellenére Matheika nehezen találta fel magát, gyengeségével és a „dörzsöltségre" való teljes alkalmatlanságával a köztörvényesek akcióinak gyakori céltáblája lett. Egészségi állapota gyorsan romlott. Egy alkalommal megmondta feleségének: érzi, hogy ő már nem éri meg a szabadulást, s ezért adja át a többi elvtársaknak és a rehabilitálásukon fáradozó Gergelyéknek: itt a táborban is kommunista maradt, úgy hal meg, ahogyan élt ... Halálának időpontja: 1940. november 7. Arvale Rita 1954-ben szabadult, magát Matheikát 1955-ben rehabilitálták. Helyette fia, Matheika Március jutott el a Vörös Hadsereg katonájaként Magyarországra, sőt Vácra is, ahol állítólag híre járt, hogy a felszabadító szovjet csapatokkal együtt „Matheika tábornok" közeledik a város felé. Matheikáék egyéni sorsa mélyen megrendítő. Életművét és ennek teljesítményeit azonban végső soron nem a szomorú vég értékeli. Munkásságán végigtekintve egy eredményeiben, hibáiban a környező világgal osztozó ember áll előttünk, aki nem volt igazán új utakat törő, 100 L. a 187. sz. jegyzetet. m Matheika Jánosné közlése.