Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
Balogh Gábor, Dózsa lovashadainak vezére alakjában Gergely - saját későbbi vallomása szerint — Matheikát igyekezett megrajzolni. 171 ) A könyv első két kötetéről Lukács György írja a kiadást javasoló lektori jelentést, 172 s Matheika szintén az ő Sickingen-vitáról készült híres tanulmányának egyes gondolatait használja fel a műről szóló bírálatának megfogalmazásához. 173 Lukács, mint ismeretes, élesen elítéli ebben a tanulmányban azt a „bonapartista »hős-koncepciót«" és annak minden politikai és esztétikai konzekvenciáját, ,,ahol... a hős csinálja a történelmet". 174 Engels Lassallehoz intézett levelének részleteit felhasználva ezt teszi Matheika is: „Emlékezzünk Engelsnek Lassalle Franz von Sickingen című drámájáról írott levelére: »Az akkori oly csodálatosan tarka plebejus társadalmi réteg bevonása még egészen más anyagot is nyújtott volna a dráma megélénkítésére, megfizethetetlen háttere lett volna az előtérben játszódó nemzeti nemesi mozgalomnak; ez maga éppen csak ezáltal kapott volna helyes megvilágítást*. A történelmi események új, materialista megközelítésével összefüggésben Gergely új módon értékelte a néptömegek szerepét a forradalomban ... A paraszti tömegek nála nemcsak passzív hordozói a feudális elnyomásnak - aktív erőt is képviselnek, amelyek hatalmas vihart szülnek, olyat, amely megrendíti a XVI. század első negyedében a feudalizmus alapjait. Csak a hangsúly átvitele a vezérről a tömegekre eredményezhetett olyan regényt, amely történelmileg helyesen, realisztikusan mutatja be a kor e hatalmas mozgalmát". 178 Álláspontjának bizonyítására Matheika Sztálint is megemlíti: „Az alapvető tanulságot, amelyet már most, az első kötet után is levonhatunk, legjobban Sztálin elvtárs szavaival fogalmazhatjuk meg, amelyeket Emil Ludwiggal folytatott beszélgetésében mondott: »Szamunkra mindig érdekes volt tanulmányozni a parasztság első ilyen felkeléseinek történetét. De persze valamiféle analógiát látni köztük és a bolsevikok között nem lehet. Egyes parasztfelkelések még akkor sem vezethetnek semmi komoly eredményre, ha nem olyan „rabló" jellegűek és szervezetlenek, mint Sztyepan Razin felkelése. Parasztfelkelések csak abban az esetben vezethetnek sikerre, ha munkásfelkelésekkel párosulnak, és ha a parasztfelkeléseket munkások vezetik.«" 17í Sztálinnak itt igaza van, amikor a tudatos, marxista irányvonalú, az ösztönösséget helyes mértékben kihasználó bolsevik forradalom, valamint az ösztönösségben, hamis ideológiában megrekedő parasztmozgalmak különbségét hangsúlyozza. (Meg kell mondanunk, hogy e kettő azonosítására a tömegmozgalmak ösztönössége iránt vonzódó regény és Matheika bizonyos mértékig hajlamosak.) A hasonlóságok elvetésében, a történelmi folytonosság tagadásában azonban Sztálin ugyanitt azt is kijelenti, hogy „az Októberi Mathejka Jánosné közlése. 171 Vö. IMRE KATALIN: üergely Sándor Arcképek a magyar szocialista irodalomból. Bp. 1967. 177. ,7í TeopT JlyKan: Mapxc H 3Hreai»c o TpareanH JlaccaJiH <t>pami <JH>M 3nK»iHreH. JlHTepaTypHoe Hacjie/iCTBo. MocKBa, 1932. T. 3. 45-74. 174 LUKÁCS QYÖROY: Adalékok az esztétika történetéhez. Bp. 1972. II köt. 58. 171 MHTepHaiiHOHanbHaH JlirrepaTypa. 1937. 4. 215-217. l7 «Uo. továbbá SZT.W.IN: Művei Bp 1951 13. köt. 117-118.
