Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
vezető. Azt gondolhatjuk, hogy Matheika száz százalékos párttag összetételt kívánt, holott ennek épp az ellenkezőjéről van szó, és az ekkori felfogásának, szektás vagy nem szektás voltának megítélése szempontjából már nem közömbös. Az idézett kijelentést ilyen mondatok vezetik be az említett 1934-ben írt cikkben: ,,A Forradalmi írók Nemzetközi Szövetségének munkáját rendkívül hátráltatta nyilvánvalóan hibás, ellentmondásos szervezeti alapelve. Kezdettől fogva olyan tág irodalmi szervezetnek számított, amely nyitva állt minden proletár és a proletariátussal együttérző író számára, s amely kettős alapra épített: egyrészt a proletár, másrészt a kispolgári forradalmi írókra. A Szovjetunión belül a Szövetség kizárólag a RAPP (később VOAPP) keretébe tartozó proletár írókra orientálódott és kategorikusan tagadta ennak lehetőségét, hogy munkájába a RAPP-hoz nem tartozó szovjet írói értelmiséget is bevonja. Mindez oda vezetett, hogy a RAPP összes elméleti és szervezeti hibáját átvitték a Szövetségbe, másrészt, hogy a kapitalista országok baloldali kispolgári írói bizalmatlanok lettek a szervezet iránt". 1 * 6 Ezért tanúskodik tehát a konferencia 85%-os párttagsági aránya arról, hogy „még elég gyengén folyt a munka a kispolgári értelmiség soraiban". Matheikának a Szövetségről írott egész cikke önkritikusan bírálja azokat a balos hibákat, amelyeket a szervezet és ennek titkársága elkövetett, „az ideológiai irányítás helyetti adminisztratív eszközök alkalmazását", 1 * 7 a harkovi konferencia leegyszerűsítő, rappista elméleti megállapításait, a dialektikus materialista alkotói módszer jelszavát. 168 Igazságot szolgáltat Dreisernek is, amikor a „forradalmi érzületű útitársak" között említi a nevét. m Matheika ekkoriban írt, ritkán megjelenő cikkei mind az 1932-es párthatározat, az első szovjet írókongresszus és a VII. Komintern kongresszus tanulságainak megszívlelését bizonyítják. Igaz, előbukkannak még néha a régi „aufklärista" idealizmus nyomai is, például a Gorkij emlékezetére írott cikkében, 170 ugyanitt azonban Gorkij munkásságának „mélyebb, igazabb, a művészi meglátás, anyagválogatás és feldolgozás módszerében" fellelhető — s tegyük hozzá, a RAPP által sokáig elhanyagolt, sőt támadott — tanulságaira is figyelmeztet. 1936-ban jelenik meg Moszkvában Gergely Sándor Dózsa-trilógiájának első kötete, 1514 címmel. (A regény személyes jellegű érdekessége, hogy m JlHTepaTvpHaH .«MUHK. ii HHUHU , MocKBa, 1934. T. 7. 82— 83. 1,7 „Nem ismerve fel saját hibáit, a titkárság a maga elé tűzött célokat nem ideológiai irányítás, hanem adminisztratív eszközök alkalmazásával igyekezett megoldani." Uo. 84. '••„A konferencia, korántsem kielégítő módon, foglalkozott alkotói problémákkal is, ezeket azonban leegyszerűsítve, az általános rappista színvonal fölé nem emelkedve oldotta meg. A konferencia azt hangoztatta, hogy a proletár irodalom alkotói módszere csakis a dialektikus materialista módszer lehet." Uo. 86. ,w Uo. 92. '"•A Oorkij halálára írott, a nagy író társadalmi-politikai nézeteit elhallgató nyugati értékelésekkel kapcsolatban lelkiismeretfurdalással említi: „Megtehetné-e ezt a polgári sajtó (!), ha mi teljesítettük volna elemi kötelességünket és idejekorán rávilágítottunk volna (!) Gorkij társadalmi, politikai (irodalmi munkásságától elválaszthatatlan) ténykedésére?." - SK. 1936. 14-15. sz. 13.
